Világosító Szent Gergely-búcsú a szamosújvári örmény templomban 1979. július 1-jén. Jakab Antal püspök szentbeszéde

Szeretett Jó Hívek! Néhány évvel ezelőtt s itt mondottam, hogy a gyergyószentmiklósi gimnáziumban a húszas években voltak örmény osztálytársaim és diáktársaim. A rend, fegyelem és becsület jellemezte őket, s könnyűvé tette velük a barátságot, ami többekkel mindmáig fennáll. Ismertem és tiszteltem ottani kiváló papjaikat: Görög Joachimot, Vákár Józsefet és Sáhin Bertalant. Ismertem Lengyel Zoltánt, aki az örmények első apostolkormányzója volt, s akinek kiváló emberi és papi erényeit már a teológián megtanultam becsülni. Emlékük, mint a Ti szíveitekben, nekem is áldott.

De az örmények igazi történetére és sorsára a figyelmemet először és megrázó elevenséggel A Musza Dagh negyven napja című regény hívta fel, amelyet a harmincas évek végén olvastam. Egy akkor már üldözött népnek a fia, Franz Werfel írta le azt a szörnyű sorsot, amelyet az első világháború után az első diktátor, Kemal Attatürk rendezett meg az örmények teljes kiirtásának tervével. Hazájukból kitépett népeket haláloszlopokban hajtottak végig Kis-Ázsia hosszú félszigetén és közben tömegesen pusztították el. Egy csoport, amely az Égei-tenger partjáig, Musza Dagh hegyéig eljutott, úgy fordult szembe az őket üldöző török hadakkal és negyven nap alatt férfiaktól az asszonyokig, gyermekektől az öregekig a hősiességnek olyan tényeit és annyi értelemmel, halálmegvetéssel hajtotta végre, amilyenhez hasonló példa kevés van a történelemben. A kis csoport, a maradék, amelynek jeleit az Alexandrette vizein járó francia flotta észrevette és megmentette, éppen csak hírmondója volt az egész világot elképesztő s mindennapi elmondhatatlan hőstetteknek.

Második nagy meglepetésem akkor következett, amikor engem Világosító Szent Gergely, az örmények nagy apostola búcsújára ide meghívtatok és élete történetébe bele kellett tekintenem, hogy szívben és lélekben közelebb jussak ehhez a rendkívüli búcsúünnep jelentőségéhez. Teljesen kitárul a lelkem a csodálkozástól, hogy az örmény Ábgár fejedelem követei eljutottak magához az Úr Jézushoz, és vitték levelét, hogy akit az Isten Fiának nevez, füvek és gyógyszerek nélkül gyógyít, jöjjön el hozzá és gyógyítsa meg bélpoklosságából. A követek Virágvasárnapján érkeztek, s azok közé tartoztak, akik az Apostolok Cselekedetei szerint kérték Fülöp apostolt: „Látni szeretnénk Jézust!” A levélre csak később Tamás apostol válaszolt és 40 táján küldötte el testvérét, Tádét, aki Ábgárt meggyógyította és a kereszténységet Edesszában megalapította s a Szentírásban is szereplő Teofilra bízta. Megfordult köztük Bertalan apostol is és virágzott a kereszténység egészen Dioklécián császár idejéig. Regénynek is fantasztikus, hogy a meggyilkolt örmény király, Kozroe Sámson erejű fia, Dertád s a nem sejtett királygyilkos Ánáknak fia, Világosító Szent Gergely Licinius római császár seregében együtt szolgálnak, jó barátok, s ennek parancsára együtt mennek vissza Örményországba 286-ban. Dertád, a hős katona mint király, s Gergely mint már keresztény katona. Dioklécián közismert keresztényüldözési rendeletei miatt Rómából sokan elmenekülnek, köztük megszökik 37 szűz társával a csodálatos szépségű Ripszimé is, akit a császár feleségül akart venni. Ekkor romlik meg a barátság Dertád és Gergely között is. Ripszimé keresésében ír Dioklécián barátjának, Dertád örmény királynak levelet Ripszimé felkutatására, meggyőzésére vagy kivégzésére. Levelében vádolja a keresztényeket, hogy egy felfeszítettet, sőt annak fáját imádják, elhaltjaik csontjait tisztelik, a halált kitüntetésnek veszik, a mi elődeinket, isteneinket pedig megvetik. Ripszimét és 37 társát megtalálják, Dertád király elragadtatott szerelembe esik, mindenképpen feleségül akarja venni, de mert ennek ellenáll, társaival együtt kivégzik és elkezdődik a legkíméletlenebb keresztényüldözés. Világosító Szent Gergelyt a legválogatottabb próbáknak vetik alá, de hihetetlenül bírja a kínzásokat, amelyekbe többször meg is hallhatott volna. Végül 15 évig volt egy kútba bedobva kígyók és skorpiók közé. Már régen mindenki halottnak hitte. Dertád beleőrül Ripszimé, a szép nemeslány elvesztésébe. A kútban 15 év múlva életben talált Szent Gergelybe van magának a népnek is a bizalma, aki azzal jelent meg népe között, hogy az irgalmas Isten mindent megbocsát nekik. Így következik a nép megtérése, Dertád király meggyógyítása és hálája. A vértanúk tiszteletére három kápolnát épít, Ripszimé sírjára olyan négy gránitkövet cipel a hátán, amely szekérnek is nehéz teher lett volna. Szent Gergely írt himnuszt erre az alkalomra, amelyet az örmények pünkösd hétfőjén és keddjén énekelnek. A nép között, mint Jézus idejében, tömeges csodák történnek. Ledöntik az emberkéz készítette bálványok templomait. Szent Gergelyt választják meg Örményország főpásztorának, és a levél, amellyel Dertád király őt a kappadókiai Leon érsekhez felszentelésre küldi, a velük történtek megrázó megvallása és igaz hitvallás is egyúttal. A kappadókiai Caesareából jött Gergellyel Zenobiusz, aki munkájának missziós társa volt és krónikása lett. Dertád király, felesége és leánya harmincnapos bűnbánat után keresztelkedtek meg az Eufrátesz partján. Az egész kis és nagy Örményország megkeresztelkedik. Következik a nép és ifjúság oktatása, iskolázása asszír és görög betűkkel, mert akkor még az örmény ábécé sem volt megszerkesztve. Annak megteremtője 396-ban Meszrop Mastoc tudós szerzetes volt.

Világosító Szent Gergely püspök, Örményország apostola. Készítette: Ismeretlen Byzantine artist, http://pravicon.com/sv-560. Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=12277893

Így teljesedett be Világosító Szent Gergely életében a mai olvasmányban hallott izaiási jövendölés (61,1–3a): „Az Úr lelke rajtam, felkent engem, hogy örömhírt vigyek az embereknek. Elküldött, hogy gyógyítsam a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, meghozzam a vakoknak a látást, szabadulást vigyek az elnyomottaknak, meghirdessem az Úr kegyelmi esztendejét és az Isten kemény ítéletének napját, megvigasztaljak minden gyászolót, akik siratják Isten népének bukását.”

A Szent maga visszavonult a hegyekbe vezekelni és elmélkedni, és csak onnan járt le néha népéhez, amelynek kormányzását fiára, Aristacesre bízta, akit Caesareából mint egyszerű szerzetest hozott haza és ő maga szentelt püspökké. De eljött még egy nagy esemény számára is 313-ban, amikor Nagy Konstantin császár milánói rendeletében a keresztény vallásnak teljes szabadságot adott. Dertád még Dioklécián udvarában mint híres katona jó barátja volt Konstantinnak, s most felkészült a meglátogatására. Magával vitte fényes kíséretében az agg Szent Gergelyt is és együtt fogadta őket nemcsak a császár, aki örökös barátsági szerződést kötött velük, de fogadta I. Szent Szilveszter pápa is a Lateráni-palotában. Szilveszter pápa Világosító Szent Gergelyt az örmények pátriárkájává nevezte ki. Gergely a fiát, Aristacest elküldötte az első egyetemes zsinatra, amely Niceában 325-ben volt, s annak hitvallásához fűzött egy záradékot: „Mi pedig dicsőítjük azt, aki minden idők előtt van, midőn a Szentháromságot, az Atya, Fiú és Szentlélek egy istenségét imádjuk.”

A keleti kereszténységnek ez a nagy apostola mintegy 80 éves korában, 333 körül halt meg. Méltán illenek reá a mai szentlecke szavai is: „Minden főpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért, mint olyan valaki, aki megértő tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, hiszen őrá is gyöngeség nehezedik. Ezért népéért is és saját vétkeiért is áldozatot kell bemutatnia. A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit Isten meghív, mint Áront” (Zsid 5,1–4).

Világosító Szent Gergely egy régi festményen. Készítette: Ivan Konsztantyinovics Ajvazovszkij. Áthozva a ru.wikipedia projektből a Commonsba. Közkincs, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=7222329

Szeretett Jó Hívek! Azt a keveset, amit Világosító Szent Gergely életének csodálatosságaiból elmondottam, Ávedik Lukács volt erzsébetvárosi plébános Az örmény kereszténység eredete című könyvéből vettem. De ennek olvasása közben fogott el a csodálkozás még két nagy élmény fölött. Boldogult Sáhin Bertalan kormányzó úrtól püspökké szentelésem első évfordulójára kaptam ajándékba Gink Károly és Gombos Károly szerkesztésében 1972-ben megjelent Örményország című könyvet. Ez a könyv teljes tudományos módszerességgel mondja el az örmény nép történetét és hozza szobrokban, épületekben, képekben és tájakban az Ararát bibliai hegy környékének négyezer évnyi élet- és kultúrjeleit. Meglepett benne, hogy ez a tudományos könyv Világosító Szent Gergely kortársát és jó barátját, Agathangeloszt, aki a Szent történetét részletesen megírta, a világ hitelképes krónikásának tartja. Lehetnek túlzásai, mert emberek vagyunk, de nem járunk a mesék és legendák világában, ha csodákról beszélünk is, a történelem színvonalán vagyunk. A mohamedán és keresztény világ évezredes harcai alatt nem csoda, ha a Szentnek ereklyéi is vándorútra jutottak, menekültek, míg Nápolyban telepedtek le, ahol sírja fölött templom épült és nagy tiszteletnek örvend.

Még csak egy emléket legyen szabad elmondanom, amiért olyan közel áll a szívemhez a Ti mai ünnepetek. 1976 szeptemberében teológiai kurzustársaimmal Rómából visszatérőben meglátogattuk Velencét. Ott akartunk találkozni Fogolyán Lukács erdélyi származású mechitarista szerzetessel, aki évek óta készül, hogy közétek hazajöhessen. A mechitarista szerzetesek zárdája, ahol ő is lakik, Velencétől néhány kilométerre, a San Lazzaro-szigetén van, amely egészen az övék, de alig néhány hektárnyi: templomból, zárdából, iskolából és néhány épületből áll. Magas kőfalait állandóan mossa a tenger vize. Lukács atyát nem találtuk otthon, de még nagyobb szomorúság, hogy a templom és a zárdának egy része nem sokkal azelőtt kiégett. Nekünk elmutogatták a megmaradt képekben, kőfaragványokban, s különösen a könyvtárban az értékben kimondhatatlan örökségeket. Nemcsak azokat, amelyeket a tűz elemésztett vagy kikezdett, de azokat is, amik még bőven megmaradtak. Ott vannak kódexek az V–VI. századból is, amikor még az örmény nyelv alig született meg, és vannak másolatok görög és asszír nyelvből, amelyek Világosító Szent Gergely történeténél ezer évvel is öregebbek tárgyaikban.

Ezek járták át szívemet, amíg közétek készültem a mai napra. Lelkem minden melegével tudlak biztatni Titeket. Legyetek hűségesek egy nagy múlthoz. Bízzatok a jeles védőszentetekben, hogy minden bajotokban, kérésetekben meg tud segíteni Titeket.

Az emberi élettel mindig együtt járnak a próbák, de közvetlen közelében találhatók a szentek segítő kezei és Isten irgalmas szeretete is.

A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 360–364. old.


Jakab Antal beszédválogatásának online közléséhez a Csornai Premontrei Apátság, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, egy neve elhallgatását kérő magánszemély és a Bethlen Gábor Alap nyújtott támogatást. Köszönjük!