(Bevezetés)
Főtisztelendő Uraim, Szeretett Jó Híveim, Kedves Fiaim! A Szentlélek Isten felvilágosító és segítő kegyelmeit kértük az 1988/1989-es főiskolai év kezdetén. Szeretettel köszöntöm a tanár urakat, akik a szent tudományok felszentelt közvetítői, a növendékeket, akik annak szerencsés birtokosai lesznek, és a szülőket, akik őket ide elkísérték.
A Szentatya (II. János Pál – a szerk.) e hónap 4-én, Szent Bosco János hazája és megemlékezése címén főpásztori látogatást tett Torinóban és a közeli városokban. Chieriben a szeminaristáknak és szerzetes növendékeknek mondotta: „Boldog vagyok, mert közöttetek üdvözölhetem azokat, akik bátran és az erősség lelkével mondottak igent az Úr különleges hívására, az építőmunka előkészületére, s amely feleletre egész életüket reátették. Hozzátok fordulva mondom, hogy a hit az élet szolgálata, amely a szeretet, fájdalom, munka és szociális feladatok legváltozatosabb kifejezése és ugyanakkor a béke és népei összetartozásának keresése.” Majd így folytatta: „Non occorre dimenticare il Vangelo per essere giovani, ne spegnere giovinezza per essere cristiani.” Vagyis: Azért, hogy fiatalok legyünk, nem kell elfeledni az Evangéliumot, s nem kell elvesztegetni az ifjúságot sem azért, hogy keresztények legyünk.
Amikor az erényeiben jeleskedő evangéliumi ifjú Jézus tanácsát, hogy „ha tökéletes akarsz lenni, add el mindenedet, osztd ki a szegényeknek és te kövess engem”, nagy módja miatt nem követte, az élet szerzője, Jézus szomorúan nézett utána, mert tudta, hogy az evangéliumi aratás munkáját nem vállalta, a szent elhívást kevesebbnek tartotta.
Hogy a kereszténységünket magasabb szinten, Krisztus papságában megnyerjük, s amit ezért áldozunk, nem veszteségszámla, hanem nyereség, amint Szent Pál mondotta: „Nekem életem Krisztus és meghalnom nyereség.” Ifjaink ide azért jöttek, hogy ifjúságukat gazdagabbá tegyék a szent tudományok által, s ugyanakkor testi-lelki tisztaságukkal, józanságukkal, mások szolgálatával feldíszítsék magukat, s így becsüljék meg az eget és a földet Isten és emberek örömére. Feladatunk ugyanis a Szentatya torinói beszéde szerint: „Túlhaladni az emberi civilizáció és a keresztény hit közötti távolságot, visszaállítani a szövetséget a tudomány és isteni bölcsesség között.”
Kedves Fiaim! Négy egyházmegye milliónál több híve imádkozva vár rátok, felfigyel számotokra és minőségetekre, életáldozatotokra, s éppen akkor, amikor mások magát a papságot fölösleges hivatásnak gondolják. Figyel és vár rátok az egész Egyház, de a bajbajutott egész emberiség is. Hogy ezen a kifutópályán, amit a két intézetünk jelent, titeket a tudományok szomja, az életszentség éhsége és a mély istenhit vezessen, ma és itt a hívekkel együtt imádkozunk értetek. S hogy közbenjáró imánkat az Isten kedvesen fogadja, Testvéreim, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket.
A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 132–133. old.
Jakab Antal beszédválogatásának online közléséhez 2023-ban a Csornai Premontrei Apátság, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, egy neve elhallgatását kérő magánszemély és a Bethlen Gábor Alap nyújtott támogatást. Köszönjük!
