Jakab Antal szentbeszéde Bálint Lajos püspökké szentelésén Gyulafehérváron 1981. szeptember 29-én

(Bevezetés)

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Mélyen Tisztelt Vendégeink, Főtisztelendő Eminenciás és Excellenciás Püspök Urak, Tisztelendő Testvérek, Kedves Jó Híveink! Ma Szent Mihály főangyal, az egyházmegyénk védőszentjének ünnepét ünnepeljük, mert az egyházmegyénk alapítója az ő oltalma alá helyezett minket.

A mai ünnepet nevezetessé teszi a püspökszentelés, amikor az egyházmegyénk új segédpüspököt kap. És ugyancsak a mai napon nagy elődünk, boldogult Püspök atyánk (Márton Áron – a szerk.) halálának első évfordulójára emlékezünk.

Kérjük égi védőszentünket és az egyházmegyének ebben az évezredben ismert és elhunyt hatvannégy püspökét, paptestvéreinket, a püspöki küldetés részeseit és segítőtársait, a híveket és minden jelenlevő keresztény testvérünket, hogy ezekben az órákban a szentek egyességében hívő lélekkel imádkozzanak velünk, hogy az új püspök, de mi magunk is állhatatosak maradjunk a hitben és a Krisztus iránti hűségben, amelyet a régi püspökök őriztek, hirdettek és az apostoli folytonosságban továbbadtak.

Bálint Lajos püspökké szentelésén. Forrás: Jakab Antal Keresztény Kör archívuma

(Szentbeszéd)

Mélyen Tisztelt Vendégeink, Tisztelendő Testvéreim, Szeretett Jó Hívek! Negyvenöt évvel ezelőtt, 1936 júniusában volt e hétszáz éves katedrálisban utoljára püspökszentelés. Akkor, mint kétéves fiatal pap szubdiakónus voltam az asszisztenciában, ma ősz hajjal és túl a hetven éven végeztem a szentelési szertartást. Akkor Cisar bukaresti érsek volt a konszekrátor, híveinken kívül kevés helybeli képviselő volt díszhelyen a híveink között. Most az állami hatóságok, a Kultusz Osztály képviselőin kívül itt vannak az összes testvéregyházak képviselői, fokozva ezzel ünnepünk fényét, jelezve országos jelentőségét és megindítva szívünket, hogy nemes gesztusukért hálásak legyünk és köszönetet mondjunk. Minden jelenlévőre kiterjedő hálánk között első helyen áll II. János Pál pápa, aki nekünk a segédpüspököt adta, és akinek életéért, egészségéért a hívek imáinak szárnyán állandóan száll a kérés. Hálásak vagyunk országunk kormánya iránt, hogy jelöltünket elfogadta, s erre a legfelsőbb fórumon hirdetett határozatot, s azok iránt is, akik ennek útját az illetékes Kultusz Osztályon egyengették és elrendezték.

Ami az új segédpüspököt illeti, a testvér hangján idézem Szent Pál apostolnak Timóteushoz intézett szavait: „Te azonban tarts ki abban, amit tanultál, és amiről meggyőződtél, hiszen tudod, kitől tanultad. Gyermekkorod óta ismered a Szentírást: az képes arra, hogy a Krisztus Jézusba vetett hit által az üdvösségre oktasson téged” (2Tim 3,14–15). Nem indulóponton van, hanem túl az életpálya felén, papságát tekintve is, és most tetőfokra jutott a püspöki rend teljessége által. Eddig az egyházmegye néhány száz egyházközsége közül mindig egyet vezetett a hozzá tartozó hívekkel.

A püspök gondja és feladata pedig az egyházmegye vezetése. Ő az apostoli hagyomány letéteményese és a papi teljhatalom birtokosa. Neki kell az evangélium hirdetéséről és a lelkek megszenteléséről gondoskodnia. Ez a hatalom nem személyes használatra adatott a püspöknek, hanem a lelkekért; nem a püspök tulajdona, hanem az Istené; nem méltóság, hanem szolgálat, megbízás, feladat, melyet a Szentlélek Isten segítségével és irányításával végre kell hajtania.

Ezért a II. Vatikáni Zsinat kívánja: „A püspökök úgy lássák el apostoli küldetésüket, mint akik Krisztus tanúi az emberek előtt: ne csak azokról gondoskodjanak, akik már követik a pásztorok fejedelmét, hanem szenteljék magukat teljes szívvel azoknak is, akik az igazság útjáról bármiképp is letértek, vagy Krisztus üdvözítő evangéliumát, üdvözítő irgalmát nem ismerik, hogy végül mindenki »csupa jóságban, igazságban és egyenességben éljen« (Ef 5,9)… Azt is hirdessék, hogy az egyház tanítása szerint hogyan kell becsülni: az emberi személyt a maga szabadságában és testi életében is; a családot s annak egységét és szilárdságát, a gyermek vállalását és felnevelését; a világi közösséget törvényeivel és különféle hivatásaival együtt; a munkát és a szabadidőt; a művészeteket és a technikai találmányokat; a szegénységet és a bővelkedést; végül pedig fejtsék ki azokat az elveket, amelyek alapján megoldhatók az anyagi javak birtoklásának, gyarapításának és helyes szétosztásának, a békének és háborúnak, az összes népek testvéri együttélésének igen súlyos kérdései” (Christus Dominus, 11–12. p.)

Ma legyen bár bölcs és világosan látó az ember, még azt sem tudja megítélni, hogy a világ és az emberiség számára mi veszélyesebb: a kaliforniai gazdagság és luxus-e vagy az afrikai, ázsiai százmilliók nyomorúsága, akiknek még vizük sincs és ítéletük az éhhalál; az atombomba-e vagy az emberek szívéből lángot vető szenvedélyes gyűlölet, amely mind több és több népet állít szembe egymással; vajon a személy jogainak másokra való tekintet nélküli követelése a fenyegetőbb vagy a már gyakorolt merénylet, erőszak és anarchia? Hol nagyobb a rendetlenség? Némely családban, országban vagy az egész világon?

A püspöknek értelmében, lelkében és szívében mindezek, mint égető nyilak és kérdések ott forognak, s nem azért, hogy kétségbeesést okozzanak, hanem hogy kiutakat keressen és megsegítsen mindenkit, aki nemcsak az Egyház, de az egész emberiség javát akarja s azért dolgozik. Hiszen nekünk ajánlotta Jézus Krisztus az irgalmas szamaritánus példabeszédében: „Menj és tégy hasonlóképpen!” (Lk 10,37).

Nagy elődöm hirdette: „Az Egyház ebben a világban él, s a rendeltetése, hogy a világban és a világ számára legyen az üdvösség hatékony jele. Meg akarja ismerni és érteni az idők jeleit, hogy feladatát a világban jobban betölthesse, saját küldetésének elhanyagolása nélkül. Párbeszédet akar a világgal folytatni, mert ma világosabban látja, mi a különleges feladata a világban Krisztus akarata szerint. …tanulja meg tiszteletben tartani az emberi értékeket, viselje szívén korunk sajátos problémáit, legyen valóban szolidáris a nép és az emberiség vitális érdekeivel, anélkül, hogy elfelejtené, hogy ő maga nem a világból való. Nem kell elkülönülnie a világtól, hanem osztoznia kell annak gondjaiban, s keresnie kell azokat az eszközöket, amelyek segítik, hogy az evangéliumot úgy hirdesse és az üdvösség ügyét úgy képviselje, hogy felkeltse és megnyerje kortársai érdeklődését” (Márton Áron, 1975. március 22.)

A zsinat továbbsürget: „Az Egyháznak párbeszédet kell kezdenie a társadalommal, amelyben él. Elsősorban a püspökök feladata, hogy az emberekkel a kapcsolatot felvegyék, kérjék és szélesítsék is ki a párbeszédet. Az üdvösség ügyeiről folytatott párbeszédnek jellegzetessége a mondanivaló világossága, valamint alázatosság és szelídség, hogy az igazság jósággal, az értelem szeretettel párosuljon. Legyen meg a kellő okosság, de a bizalom is, mert ez ápolja a barátságot és így megteremtheti a lelkek közösségét.” „Szeretettel legyenek más keresztények iránt. Kössék híveik lelkére, hogy barátságosak legyenek irányukban és szeressék őket, szorgalmazzák az ökumenizmust, ahogyan azt az egyház értelmezi. Zárják szívükbe a meg nem keresztelteket, hogy számukra is felragyogjon annak a Krisztus Jézusnak a szeretete, akinek tanúi a püspökök az egész világ színe előtt” (CD 13. és 16. p.).

A vasesztergályosból lett buzgó pap autóbalesetben meghalt. Temetésén a református kollégája a hívek nagy örömére mondotta: „Összeköt minket Jézus evangéliumának ismerete és szeretete. Egy lelki családhoz tartozunk, amelyben a családfő maga Jézus Krisztus” (Szennay András: Akik Krisztus követségében járnak, 276. old.).

(…) Nem magunkat fitogtatni, nem szép ruhákban díszelegni jöttünk össze, hanem főpásztor, püspök szentelésére. Már a szertartáshoz tartozó oktatásban benne zengtek a felséges feladatok, amelyek a püspököt várják. S mi, akik erre a magaslatra emberi jelekkel vezettük, vagy testvéri érzéssel körülvettük, részt vállalunk ezekben a magasztos feladatokban, mint akik tudjuk, hivatásunk, hogy „annak akaratát teljesítsük, aki küldött, a Mennyei Atyáét” (Jn 5,30).

(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 370–373. old.)


Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.