Jakab Antal püspök ünnepi beszéde 1982. december 24-én, Szentestén a gyulafehérvári teológián

Főtisztelendő és Tisztelendő Testvérek, Szeretett Jó Hívek, Vendégek!

Ötvenhárom évvel ezelőtt karácsony estéjén a teológiai ünnepségen Mailáth püspök úrral az élen az egész káptalan és gyulafehérvári rangos papok, akik megtöltötték az első sorokat, úgy tűntek fel előttünk, mint akik képesek megváltani kicsiny világunkat. Ugyanannak az eseménynek – Jézus születésének – jeleneteit végignézni jöttünk ide mi is, s az Ünnepelt, a Megtestesült Ige semmiben sem változott, de minket elfog a kísértés azt gondolni, hogy Istenen kívül sem minket, sem kortársainkat senki sem mentheti meg ettől a szédületesen rohanó világtól. Ez az első gondunk, ajándékunk, amit az Istengyermek jászolához helyezünk.

Különösnek és kicsinyhitűnek hangzik aggodalmunk éppen a teológián a mi ajkainkról, akiket a földre szállt Istenfia maga küld: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” II. János Pál pápa spanyolországi útján november 1-jén meglátogatta Salamanca ősi egyetemét s ott mondotta: az ősi egyetem mintegy központja és jelképe a spanyol teológia aranykorának… Ez sugározta szét fényét a tridenti zsinatra és így hozzájárult a katolikus teológia megújhodásához. Szent Anselmet idézte: „Fides quaerens intellectum” = a hit keresi a megértést, a hit és teológia szétválaszthatatlan kapcsolatát jellemezte. A hit a teológia állandó gyökere. A hit tudományos, kritikai, módszeres megértését és kifejezését kereső teológus tehát mindig a hithez hajol vissza, vele meleg kapcsolatban marad. A hit támogatja erőfeszítését. A Szentatya hangsúlyozta: a teológus nem szorítkozhat arra, hogy megőrzi, konzerválja a múlt tanbeli örökségét, hanem inkább úgy kell keresnie a hit megértését és kifejezését, hogy lehetővé tegye annak elfogadását korunk gondolkozása és kifejezésmódja számára. Ezért figyelnie kell a mai természettudományos gondolkozásra, amely le akarja hámozni az emberről a transzcendens dimenzióját.

A teológus ezzel szemben Isten, Krisztus és az ember misztériumára reflektál. A teológus is segítségül hívja ehhez a filozófiát és a modern antropológiát. Ez utóbbi próbára teszi ugyanis nemcsak a filozófiát, de minden olyan igényt, amelynek csak a kézzelfoghatóság az egyedüli világa. A kettő nemcsak az ember mindenkori pszichológiájánál, de Krisztus bölcsőjénél is birokra kel, s a győztes mindig az Isten és az ember s kettőjük kapcsolata maradhat.

Ezt a nagy tételt az Egyház tanítóhivatala mint az ember rangját, magyarázatát és célját úgy védi, hogy mindig világosan lássék,

a tudományok szintje fölött még van egy magasabb csúcs, ahol az Isten, a Teremtő és Megváltó áll,

s akire az ember úgy tekint fel, hogy egyúttal minden tudomány is szilárdabb alapot tesz a lába alá.

Kedves Tisztelendő Urak, Szeretett Fiaim! Hatévi s aztán egy egész életen át látó szemmel, a szépet és jót rajongva, a hitünk erős alapjait keressük mindenben. Nem lehet annyiféle lelkesedésünk, ahány úgynevezett jó könyvet elolvastunk vagy tudományos rendszert vizsgáltunk. Csak egyedül az Isten és az Ő megváltó műve, üdvösségünk biztosításával lehet a nyugvópontunk. Nemcsak a papnövendékek, de ránk, öreg teológusokra is áll a találós kérdés: van-e különbség a fiatal teológus és a pirospaprika között? Felelet: Igen. A paprika akkor lesz piros, amikor már érett! Jól teszi mindenki, ha sokat vár, mielőtt akár emberekről, akár tudományról s különösen az Istenről véleményt mond. Egy a modern kornak olyan apró emberkéje, mint Winston Churchill mondotta: „Életem folyamán gyakran kellett olyan dolgokat lenyelnem, amelyeket szívesen kimondottam volna. Ma már tudom, hogy ez így egészséges diéta.”

Akik olyan távoli csúcsokon járnak, mint a teológusok, örvendjenek minden társuknak, aki hasonló csúcsokról integet feléjük, szeressék a tanáraik által adott feladatokat, mert ezek jobb segítségek, mint a bérceket mászó turisták felszerelései. Egyszóval, legyen könnyű letérdelni a kis Jézus előtt s tőle kérdezgetni az Ige értelmét.

Nem magam találtam ki, másoktól vettem, hogy mit kérjen a leendő lelkipásztor karácsonyi ajándékul az Úr Jézustól:

  • egy teherautót, hogy a nehéz gyerekeket a templomba hozhassa;
  • egy harangot, amely vasárnap reggel a sokáig alvóknak a lelkiismeretében harangoz;
  • egy nagy szállítmány szemüveget, rövidlátó szülők számára, hogy gyermekeik hibáit észrevegyék;
  • száz, vagy még több ragasztószalagot a templomban fecsegők, a munka közben káromkodók és a vendéglőben ocsmányul beszélgetők száját beragasztani;
  • tűt és fonalat a szakadozó házassági kötelékeket újra összevarrni;
  • egy hűtőszekrényt forrófejűek részére;
  • a szeretet és segítőkészség tengerét az egyházközség számára;
  • önmagamnak pedig egy tükröt, hogy a saját hibáimat és hiányosságaimat jobban szem előtt tudjam tartani.

Ez az utolsó, a tükör a legigényesebb, mert azt kívánja, hogy a teológia műhelyében úgy dolgozzam ki képességeimet, hogy tökéletes legyek, amint a Mennyei Atyám is tökéletes. Ez a bölcső mai üzenete.

(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 85–87. old.)

(Illusztráció: Pixabay)


Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.