Szeretett Jó Hívek! Örömmel jöttem plébánosotok hívására közétek, hogy az egész belsejében, plafontól a padlásig és minden berendezésében megújult templomot az Egyházunk szokása szerint megáldjam. Isten dicsőítése és hálaadásunk mellett ez a ti áldozataitoknak megbecsülése is. Kérés, hogy valahányszor ide betértek, szívetek-lelketek megteljen örömmel és bizakodó reménnyel. Szent kívánság is vonzott minket ide, mert látni akartuk, hogy amit úgyszólván teljes egészében ti magatok közmunkával hoztatok létre, elég szép tükörképe-e a jegenyei hívek mindig és minden jóra készséges lelkének. Boldogok vagyunk a szépségek láttán és Isten után titeket dicsérünk érette.
Jövetelünk második címe a jegenyei egyházközség előrevételezett Szent Mihály arkangyal búcsúünnepe. Az angyal a görög „angelos” szó szerint küldöttet jelent. De ha a katekizmus szavaival mutatnám be nektek: „Az angyalok lelkek, akiknek értelmük és szabad akaratuk van, de testük nincsen.” Ha rangjukat keresem, a katekizmus azt mondja: „Istennek legkiválóbb teremtményei az angyalok és az emberek.” Őskortól fogva a világ minden népei érezték, tudták, hogy az emberen felül, aki anyagból és szellemből összetett második csodája az Istennek, létezniük kell tiszta szellemi lényeknek is, akiknél csak az Isten tökéletesebb, s akik összekötő kapcsot képeznek köztünk és az Isten között.
Ha az angyalok létezésének jeleit a leghitelesebb helyen, a Szentírásban keressük, róluk bizonyosságot bőven szerezhetünk. Krisztus idejében a zsidóknál éles vitában álltak a farizeusok a szadduceusokkal, mert ezek tagadták a másvilágot és az angyalok létezését. A farizeusok egyszerűen hitetleneknek tartották ezért a szadduceusokat. Méltán, mert már az ószövetségi Szentírás bőven tanúskodik az Isten ezen küldötteiről. Angyal jelent meg Ábrahámnak és hírül adta Izsák születését. Megjelent Hágárnak, a bujdosónak, Elizeusnak és annyi prófétának. Végrehajtotta Isten büntetését, a tízedik egyiptomi csapást, amikor az elsőszülötteket halálra sújtotta, s ezzel a fáraó és népe szívét megtörte, hogy elbocsássák Izrael népét. Mindig angyalai által hívta meg a prófétákat az Ő szolgálatára. Tóbiásnak útitársul és segítségül Rafael arkangyalt küldötte, akinek neve Isten orvosságát jelenti. Jézus életében, jeléül annak, hogy Ő az angyalok társaságából jött a földre, végig szerepelnek az angyalok. Születését Názáretben Gábor angyal jelenti be Máriának. Angyal adja hírül Józsefnek, hogy Heródes a gyermek életére tör és küldi Egyiptomba, s ugyancsak angyal hívja vissza onnan, ha elmúlt a veszély. Negyvennapos böjtje és megkísértése után angyalok szolgálnak neki. Az Olajfák hegyére angyal jön el vigasztalni a szenvedőt. Angyal lesz a hírnök a sírnál, aki Jézus feltámadását az apostoloknak megüzeni. Szent Péter és Pál levelei lépten-nyomon beszélnek róluk és leírják az angyalok kilenc karát. Szent János látomásaiban, a Jelenések könyvében a fő szerepet az angyalok viszik. Mi, akik hisszük, hogy életünk nem zárul halál-határkővel, hanem lelkünket az örökélet várja, természetesnek tartjuk, hogy létezik nemcsak a csillagok, föld, állatok és emberek világa, hanem a szellemek mennyországa is, ahol az üdvözülteket „szem nem látta” boldogság fogadja. Szentmiséink hitvallásában is így mondjuk: „Hiszek egy Istenben… minden láthatónak és láthatatlannak teremtőjében.” Tévék, rádiók, lézersugarak és rakéták világában ki csodálkozik már azon, hogy az Istennek is megvan a maga megfelelő környezete, akikkel a született jóság megosztja jóságát, s akik által láthatatlanul is segít a világon, az embereken. Vagy tán ez a mi világunk nem az Ő országa?
Szeretett Jó Hívek! A mai olvasmány szerint Dániel próféta látomásában Istennek „ezernyi ezer angyal szolgál… és tízezerszer százezren hódolnak előtte” (Dan 7,10). Ez pontos számban százmilliárdot jelentene, a most élő emberiségnek 25-szöröse. De a próféta csak a megszámlálhatatlanságot akarta kifejezni, s hogy velük a mi erőink nem versenyezhetnek, úgy, amint Jézus is Pilátusnak a szemébe mondotta. A gyermekeket féltő Jézus figyelmeztet, hogy az ő angyalaik mindig látják az Istent, s vádolóik lesznek azoknak, akik az ártatlanokat megbotránkoztatják. A mai evangéliumban Jézus Nátánáelnek, aki azon csodálkozik, hogy a Mester őt honnan ismeri, a világ végén várható meglepetést ezekkel a szavakkal fejezi ki: „Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, amint megnyílik az ég, és az Emberfia fölött föl- s leszállnak Isten angyalai” (Jn 1,51).
Templomotok és egyházközségetek védnöke Szent Mihály arkangyal. Az egyháztudósok és a Szentírás szerint, amikor a világ kezdetén az Isten a tiszta szellemeket megteremtette, próbának vetette alá őket. Egy pillanat műve volt a választás, hogy Isten mellett vagy ellene foglalnak-e állást. Azért, hogy ne legyen számukra se ingyen, hanem érdem szerint Isten országának bírása. Akik gőgjükben olyanok akartak lenni, mint az Isten, azokat Szent Mihály arkangyal a büntetésükre teremtett pokolra taszította. Ez Szent Mihály története és jelentősége.
MI-CHA-EL héber szó és azt jelenti: kicsoda olyan, mint az Isten? Ezt kérdezte a lázadó angyaloktól. A kérdés azóta is fennmaradt és felelnie kell a világnak: kicsoda olyan, mint az Isten? A felelet még a tudósoknak se könnyű. Űrrakétáik éveken át száguldanak a világűrben, az ember tudása és műszerei irányítják, hogy elérjék legalább a legközelebbi bolygókat. Közelről vizsgálják, fényképezik az égitesteket, amelyeknek eddig csak esti csillagfényét láttuk. De a távlatok, ahová eljutottak, s az arányok, amelyeket megláttak, hatalmassá teszik előttük a kérdést: kicsoda olyan, mint az Isten, aki ezt a beláthatatlan, elérhetetlen mindenséget teremtette? Visszanéztek a holdat kerülgető Bormanék rakétájukról a földre, s ők, akik a csillagvilág kietlen pusztaságában olyan szépnek látták a földet, mint az élet paradicsomát, imádságba kezdettek ezért a nagy kiváltságunkért, és dicsérve kérdezték: Kicsoda olya, mint az Isten? Akik az anyag legkisebb részében, az atomban felfedezték a másodpercenkint háromszázezer kilométer gyorsasággal száguldó elektronokat és protonokat, és e kicsiny világ nagy hasonlóságát a nagy univerzummal, ugyanolyan csodálkozással kérdezik: kicsoda olyan, mint az Isten, aki az atomnak ilyen hatalmas erőt adott? Megszólal az egyszerű ember is, aki e kivételes föld és világ fölött isteni csodálatos örökségképpen hatalmat kapott és átmelegedett szívvel kérdi: Kicsoda olyan, mint az Isten? Megszólalnak Krisztus ajkai: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érette, hogy el ne vesszen.” S hívő keresztény ember ámulva kérdezi: kicsoda olyan, mint az Isten, aki megváltásunkra Fiát küldötte a földre? Kiált a Golgotáról a kereszt, amelyen megcsúfolva, ruháitól megfosztottan, szegekkel átverve Krisztus halála beteljesedett. Amíg ember lesz a földön, mindig lesz, amit kérdezzen: kicsoda olyan megdöbbentő és felfoghatatlan, mint az Isten, aki teremtő és megváltó, hatalmas és elvérző, halott és feltámadt Isten egy személyben?
Szeretett Jó Hívek! Ne lepjen meg titeket, de a kérdést így is fel lehet tenni: kicsoda olyan, mint az ember? Az ősembert látom szemeim előtt, aki hatalmas dorongra követ köt és azzal betöri a nálánál tízszerte erősebb támadó vad koponyáját. Eszközöket, szerszámokat szerkeszt, tűzzel, vízzel, minden teremtett dolgokkal elbánik, s mert látja, hogy nincs versenytársa senki a földön, kérdezi: kicsoda olyan, mint az ember? Az egész földön a legutolsó jövevény az élők hosszú láncolatában, születése utáni éveiben a legtörékenyebb, leggyámoltalanabb, s mégis ő lesz az ura minden teremtménynek, s igájába hajtja még a természet erőit is. Igazságos, ha kérdi: kicsoda olyan, mint az ember? Elég, hogy egy parányi mirigy megsérüljön, elpusztuljon, felmondja működését és az őrületbe süllyedhet vissza, elvész minden gondolkozási készsége, mégis ő vizsgál át mindent a világon, kitalálja a törvényeit, s nevet ad mindennek, mint a jó gazda. Határt szab a tengernek, gátat épít a folyóknak, fénybe árasztja a városokat, energiával látja el az üzemeket. Ma, amikor napról napra tömegével jönnek az új és új felfedezések, hogyne lehetne kérdezni: kicsoda olyan, mint az ember? Mindent, amit értelme és keze ügyessége létrehozott, az emberiség asztalára teszi mint közkincset. Dalban, zenében, költeményekben és minden művészetekben kisugározza szellemének gazdagságát és gyönyörködteti vele embertársait. Ki ne kérdezné ámulva: kicsoda olyan, mint az ember? Tudja a hibáit, bűneit, gyengeségeit, de bánatban, gyónásban hamarább leveti, mint más lények szőrüket levedlik. Hallja az isteni hívó szót: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradoztok és én megenyhítelek titeket.” Krisztusi felkínálásból megértette a nagy kincset: „Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik!” Megy a szentáldozáshoz és döbbenve kérdi önmagától: kicsoda olyan, mint az ember? Hát éppen ezért majdnem olyan kiváló teremtménye az Istennek az ember, mint az angyalok. Ezért más a sorsa, útja a földön és lesz az angyalokéval egyforma az Isten színe előtt az égben.
Szeretett Jó Hívek! Egy középkori legenda szerint két szerzetes azt olvasta egy régi könyvben, hogy van a világon egy olyan hely, ahol az ég és föld találkozik. Elhatározták, hogy megkeresik. Az egész világot bebarangolták, sokszor veszélybe kerültek, sokat nélkülöztek, de semmi se tántorította el őket a céljuktól. Azon a helyen van egy ajtó – így olvasták –, ahol csak zörgetni kell és máris Istennél vannak. Végül meglelték, amit kerestek. Kopogtattak és remegő szívvel lesték, hogyan nyílik az ajtó. Amikor beléptek, rájöttek, hogy odahaza vannak a kolostorban, a saját cellájukban. Megértették, hogy az ég és föld azon a helyen találkozik egymással, ahová az Isten állított minket. Eddig a legenda.
Az Isten mindenhol van: mennyben, földön és minden helyen. Így tanultuk a katekizmusban. Az Istennel mindig és mindenütt együtt vagyunk, családi házainkban, társaságban, vagy egyedül, falunkban vagy attól távol. Szerencsénk, ha ennek tudata fékezi, gyéríti gyarlóságainkat, bűneinket és tüzeli a jóra gondolatainkat és tetteinket. Mégis, ahol az ég és föld láthatólag is találkoznak, az a keresztény templom, ahol az Oltáriszentségben jelen van Krisztus. Ez a templom az utolsó vacsora termének hasonmása. Itt az Isten mindenkit nemcsak fogad, de saját testével és vérével táplál, hogy olyan egyek legyünk vele, mint Ő a Jézusával. Az embernek ilyen nagy kitüntetése a magyarázata és lendítő ereje, hogy évezredek alatt a keresztények mindenhol hatalmas templomokat építettek, méltó helyet, ahol a hívek nagy családja hivatalos találkozóit megrendezze az Istennel. Ezzel megbecsüli az égnek azt a nagy közelségét, hogy a szentáldozásban Jézus nagy lakomáján vehet részt és szíve nagy vendégét, Jézust magához ölelheti. Megkérdezzem-e, hogy
mi lehetne szebb a földön, mintha az ember mindig Isten törvényeinek útján, szép emberi erények ruhájába öltözötten járna? Nemde, ez lenne az emberiség igazi aranykora? Mi lehetne küzdelmeinkben nagyobb biztatás, mint hogy Isten és ember, Atya és a gyermeke kéz a kézben együtt járnak?
Ha ma itt Jegenyén, a templom megáldásának és búcsújának ünnepén van valami felemelően szép és dicséretes, az a hívek különös és közismert érzékenysége. Templomuk szépítését nem nézték pénz és idegen vállalkozók, mesterek ügyének, hanem egy emberként mind ott voltak a munkálatoknál. Mindenkinek rajta maradt a keze nyoma, amíg a templomuk szebbé lett, mint volt bármikor, amióta őseik azt építették. Ezért szívünk mélyéből szól az elismerés és köszönet mindenkinek tettei szerint. Forró a kívánságunk, hogy ebben a megszépült templomban mindig otthon érezzétek magatokat. Itt mindent megtaláljatok, amitől szebb, jobb és boldogabb lehet az életetek.
(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 350–354. old.)
Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.
