Főtisztelendő Uraim, Tisztelendő Testvérek, Kedves Házigazdáink és Vendégeink! Püspökségem kilenc éve alatt első eset, hogy egyedül jövök Karácsonyeste közétek. Nem hozhattam magammal boldogemlékű Márton püspök áldását és üdvözletét. De már napok óta kérem, mint minden nagyobb kérdésnél, szívével, lelkével legyen velünk. Az angyalok társaságából ismerjen gyermekeire bennünk.
Amúgy is szegények vagyunk, csak úgy Ady-módra motyogjuk ma este: „Tegnap harangoztak, holnap harangoznak, / holnapután az angyalok aranyhavat hoznak. / Szeretném az Istent nagyosan dicsérni, / de én még kisfiú vagyok, csak most kezdek élni. / Istendicséretre mégiscsak kiállok, / de boldogok a pásztorok, a háromkirályok. / Én is mennék-mennék, énekelni mennék… / Nagyok között kis Jézusért minden szépet tennék. / Új csizmám a sárban százszor bepiszkolnám, / Csak az Úrnak szerelmemet szépen igazolnám…”
A karácsony, akármilyen meseszerűek a pásztorjátékai, díszesek karácsonyfái, csillogók az ajándékoknak örvendő gyermekek szemei, bármilyen egyszer megtörtént valóságok a próféták jövendölései, háromkirályok útjai, Heródes irigy félelmei, Betlehem nagy tisztességei, bármennyire egyetlen nagy eseménye a megteremtett világnak a Megváltás beteljesedése, mégis kissé elszürkültek, homályba vesztek a mai ember számára ezredéves, régi bájai.
Kedves Fiaim, akik papnak, pásztornak készültök, megélitek-e a régi karácsonyok fényeit, örömeit úgy, amint mi láttuk adventi misére felvonulni minden reggel a ditróiak ezreit, utcacsoportokban, kézilámpa-fénynél százfelől indulva s mindenütt a rózsafüzért mondva? Hol vannak a gyermekek, akik végigénekelték az estét, elszámolták az alma, dió, galambas és más ajándékaikat s gyenge kopott ruhácskáikban, a vizet inkább hívó, mint távoltartó rozoga talpú bakancskákban az éjféli misén a dermesztő hideg templomban a Fel nagy örömre ének dallamainál melegednek, de mindkét misét végigélik, kínlódva, gyötrődve, de se nem érezve, se nem tudva, hogy ez minden örömüknek forrása, …ők szülik újra maguknak az Úr Jézust szívük egyszerű, de nagyon meleg jászolában…
Itt tartottunk Titeket ismét – amint évszázados hagyománya volt az intézetnek – karácsonyra, hogy minden szépet összegyűjtve szíveitekben, legalább itt eseménye legyen mindegyiknek a világ egyetlen igazi nagy évfordulója, amelynek intonációja: „Krisztus Jézus született, örvendezzünk!” A Ti mesevilágotokban akar felébredni és saját szívét észrevenni az intézet tanári kara, s mindazok, akik a családi munkát körülöttetek végzik, minden kis közösségek és az egyházközség híveinek képviselete is. Íme, az alkalom, amikor mind megköszönjük az Úristennek, hogy akikben népünk reményeit várjuk, papnövendékeinkkel együtt és itthon vagyunk.
Nekem, aki már éveim száma szerint is mindnyájatoknak atyja, hivatásom szerint pásztora és vezetője maradtam, szerencsés pillanat az év vége felé járván sokfelé és szóval ki sem fejezhető köszönetet mondanom. Azoknak, akik által ez a nagy család együtt van, együtt érez és együtt készül, hogy kevés évek múlván mindeneknek mindene legyen.
Köszönjük az intézet Rektorának, elöljáróinak, hogy szeretnek titeket és minden évben ragasztanak, javítanak valamit a keretekhez, amelyben élnetek kell a mindennapi főiskolás életet. A tanároknak, hogy mindennap tanulnak, mert tanítaniuk kell Titeket.
Köszönjük a Tisztelendő Nővéreknek, Főnöknőjükkel az élen, hogy nem bízzák a készre, véletlenre asztalotok és ruhátok sorsát.
Köszönjük az Úr Jézusnak, aki az intézet jellege szerint itt a Főrektor, s a spirituálistól elkezdve mindenki és minden által azon fáradozik, hogy vegyétek észre a mai vendéget, az Emmanuelt, vagyis hogy velünk az Isten.
Karácsonykor a gyermekek szeme minden látogató felé kérdésre nyílik és feleletet vár a kérdésre: „Mit hoztál?” Hajam ősz, szakállt nem eresztettem, infulámat otthon hagytam, nem is a Mikulás tréfáival jöttem, hanem férfias, komoly, erényeket honoráló karácsonyi ajándékokkal. Legyen türelmetek, míg sorra kibontom a csomagokat.
(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 64–65. old.)
(Illusztráció: Pixabay)
Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.
