Főtisztelendő Uraim, Tisztelendő Testvérek, Kedves Vendégeink!
Elrepült egy év ismét, tán azt sem tudjuk, mikor. Akiket mindennap újrastimmolt a tartós egészségük, azt sem tudjuk, hogyan. Kinyílt ismét, mint a ritka téli virágok szoktak, az új karácsony ünnepe. Felöltözött előttünk népi játékos jelenetekbe és színekbe a betlehemi történet, amelyet a szentírás néhány perces rövidre szabott. Jövendölésekkel, népszámlálással, királyi szék féltésével, napkeleti bölcsek hódolatával együtt is néhány oldal az Újszövetségben, bár erre utal a népek nagy adventjének várakozása és ennek ígérgetése az egész ószövetségi szentírás. Most, amikor minden beteljesült és leszállt a dicsőségnek szent királya, válaszként megszólalnak a világ népei nemcsak naiv betlehemi játékokban, hanem a festők leghíresebb remekeiben, az ének és zene örömtől és diadaltól szárnyaló melódiáiban. Politikán és földi érdekeken annyit veszekedő Janus-arcú rádióinkban és tévéinkben eggyé szelídülve mind a Jézus és az angyalok nyelvén beszélnek az ég és föld nagy öröméről.
Hogy volt-e és milyen volt az angyalok ruhája, hogy a meglepett pásztorok, messziről jött bölcsek, a kérdésektől meglepett Jeruzsálem milyen volt a maga valóságában, még a szentírás szűkszavúságát is nehéz volna megpótolni. Mi nem is akarunk képzelet szülte színdarabokból, örömtől sugallt költeményekből, ihletett dallamokból dogmákat szerkeszteni.
A karácsony ünnepe a fontos. Ennek emléke kétezred éve tart és mind több nép lelkébe bekívánkozik, mert Jézus születése mindenki számára olyan öröm, amihez hasonlót már a föld nem várhat. Öröm, amely mindenkinek üdvössége pillanatában személyes kincse lesz örökre.
A világnak is csak egyszerre adatott, hogy: „Az Ige testté lett és közöttünk lakozott.” Ez az egyetlen esemény buggyan ki a föld történetében, mint olyan, ami nem fér az emberek dimenziói között. Az egész világűrből s rakétán se hozhatnak már nekünk nagyobb újságot, mint hogy: „Megszületett a Megváltó Dávid városában.” Ezt az eseményt énekli népünk a karácsonyi miséket körülölelő dallamaiban: „Az Ige megtestesült Názáretben, Kit Mária szűzen szült Betlehemben.” Ezt a minden népek legendáit is túlszárnyaló, képzelettel is utolérhetetlen kincset megköszönve mondjuk: „Ezt a hatalmas Isten bölcsessége mindenek csodájára teremtette.” E fölött a csodálkozás maga is tart, míg ember lesz a földön, utána folytatódik mint dicsőség a mennyben.
Álmokat és legendákat fosztogató és mindent a műszerek könyörtelenségével mérő reális, vagy ha úgy tetszik, materiális korszakunkban, főiskolai szinten s éppen a teológián tudnunk kell, hogy ez a sokféle művészet és költészet nagy alapigazságokat, örök utakat mutat. Az ötödik püspöki szinódus, amely ez év októberében a hitoktatás kérdésével foglalkozott, végső konklúzióiban adott néhány iránytűt nemcsak a hittanítás módszereire, de a hitoktatók teendőire vonatkozólag is. Vezérhangja, hogy egyaránt veszélyes lehet a réginek változatlan ismételgetése is, mert újra szomjas generációval áll szemben. De megfontolatlanul merész, öncélú újítás is, mert akaratlanul is Isten helyett egy nem sikerült embertípust akar reáerőszakolni a kortársaira, különcködő önmagát. Egyformán veszélyes a realitásoktól való eltávolodás, mert hontalan félszeggé teheti az embert a földön, de a természetfelettinek semmibe vevése is, mert már itt a földön elveszíti az Isten gyermekét. A katekézis központjában ketten állnak, az Igaz Isten és az igaz ember, és ez utóbbiért jött létre az egész üdvösség története.
Ennek a krisztocentrikus tanításnak alapvető vonásai és kezességei három pontban vonhatók össze.
Az első az Ige, akinek üdvösségprogramját az általa alapított és a Szentlélektől vezetett Egyház tanítja és hozza közel az emberhez, bármilyen magas minisztériumokról is kell beszélnie, rendelkeznie. Eredménye az egész Credo megvallása tisztán csengő tizenkét ágazatával és okoskodó kertelések nélkül.
A keresztségtől kezdve egyetlen vallomás az életünk az élő Krisztusról, és arról, hogy az Ő misztikus testéhez, az Egyházhoz tartozunk.
A második vonás az emlékezés. Minden, amit az Egyház és hívei ünnepelnek egy éven át, liturgiában és szentségekben, a megváltás misztériumáról beszélnek. Ezeknek kézzelfogható garanciája a Szentírás, amely alapításukat igazolja. Ez a Szentírás teszi azt is, hogy az emberek valaha egy igazságot és egy nyelvet beszéljenek.
A harmadik iránytű a tanúságtétel. Magyarul s röviden: Krisztus követése. Az elkötelezettség önmagunkkal szemben, hogy az üdvösség bűnbánatunkban és megszentelődésünkben végbemenjen. Esküszerű ígérkezés az emberekkel szemben, hogy minden tettünk egy-egy karácsonyi örömhír legyen számukra. Ennek kitaposott útja a keresztény erkölcstan, amely dimenzióit nemcsak a teológusnak és egyes embernek, de az egész emberiségnek mint célmutató csillag jelzi a mellémagyarázást nem tűrő tízparancsolatban. A szinódus szerint ez az Isten egyetlen örök terve az emberrel, s ez az ember egyetlen útja az üdvözítő cél felé.
E néhány legfrissebb nehéz gondolat után legyen szabad a figyelmüket a mi helyi és mai dolgainkra terelni. Mint legközelebbi nyája szeretettel gondolunk Kegyelmes Atyánkra, akit nagy ajándékként megtartott az Úristen nekünk. Pár nap múlva új év is következik, amelynek karácsonyán, 1978-ban mint az egész Katolikus Egyház megbecsült szeniorja betöltené püspökségének negyvenedik évét.
Változzék imává minden gondolatunk,
hogy ezt az ünnepet majd vele együtt Istennek megköszönhessük.
Intézetünk Rektorát, aki az iskolák felsorolhatatlan sokaságában tanított ötven és valamennyi éven át, tettek és idő bősége ellenére is képességeinek és bölcsességének teljében van, mindenképpen szeretnők megtartani. Ennek módjához kérjük a csillagfénnyel járó Úr Jézus segítségét és útmutatását. Hálánk mellett a kívánságunk találkozik az ő életstílusával, amely mindig egy szóban volt kifejezhető: szolgálat! Minden, ami nehéz próba volt életében, az ő ajkain már tréfává színesült. De ő maradjon közöttünk mint nekünk áldásos, komoly nagy valóság.
Hálásak vagyunk az intézet minden elöljárójának és tanárának, mert egyszerű körülmények között, teljes igénytelenséggel, igen szerény javadalmazással az egyházmegyénk első minőségű munkáját végzik. Akiket nagyon vár a világ, a leendő lelkipásztorokat nevelik.
Ezerszer megérdemelt és eléggé nem is hangsúlyozható köszönet illeti a Tisztelendő Nővéreket, akik a jó és bölcs Lénárda nővér, főnöknő vezetése alatt ma és itt olyan ellátást és tisztes kiszolgálást biztosítanak, amelynek sokkal jobb körülmények között is alig van párja. Áldozatos szorgosságuk mellett mintha munkatársai volnának a tanári karnak, egy leánygenerációt nevelnek, akik már azért is kedvesek nekünk, mert vállalkoztak erre az órákat nem számláló, nehézségeket nem méricskélő munkára. Míg hámlik a krumpli, tisztul a zöldség és fazékba kerülnek a földi javak, állandóan hangzik az imádság és közben elkészül bennük is a leendő jó háziasszony, feleség és édesanya. Így együtt áldja meg őket áldozatukért az Isten.
Szívesen köszöntöm e szent estén a mi vendégeinket, akiknek kívánságuk volt, hogy velünk ünnepeljenek mint családunkhoz tartozók. Kérem, hogy imádságukkal kísérjék a Teológia minden ügyeit. Jó tudniuk, hogy itt nem mindig feldíszített karácsonyfa és tűzijátékos cifraság az élet, hanem kemény munka, amely az ők jobb jövőjét vette célba.
Miután Márton Kegyelmes Úr nevében sokféle hálánkat kifejeztem, legyen szabad a Teológia minden lakójának és minden jelenlevő vendégének ugyancsak Püspök Atyánk, de a magam nevében is Boldog Karácsonyt kívánnom!
(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 40–43. old.)
(Illusztráció: Pixabay)
Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.
