Szeretett Jó Hívek! A bűnbánat lila színébe öltözött advent után reánk köszöntött ismét a karácsony nagy öröme. Mint régen annyi évezred várakozása után a Megváltás pillanata, úgy árad ránk az emberiség legnagyobb s most már mindig tartó emléke, Jézus születése. Mint életünket átható fény és ígéret jelent meg már Mária ajkain a Magnificat énekében: „Íme, mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.” Saját magát is így biztatta: „Ujjongjon szívem üdvözítő Istenemben!” Szent Erzsébet a nagy vendég fogadása örömében így kiáltott fel: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked” (Lk 1,45). Karácsony éjszakájának leginkább mesébe illő történetét, a pásztorokét így írja le az Evangélium: „Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és az Úr dicsősége ragyogott körülöttük. Nagy félelem fogta el őket. Az angyal akkor így szólt hozzájuk: Ne féljetek, jó hírt mondok nektek, ami nagy öröm lesz az egész népnek: Megváltó született Dávid városában, a Messiás, a ti Uratok” (Lk 2,9–12). Akik elsőnek hódoltak az emberiség nevében, a pásztorok vizitációját a betlehemi bölcsőnél angyali ének kísérte. A napkeleti bölcsek, akik teljes kiábrándulással távoztak a tájékozatlan Jeruzsálemből, amint újból feltűnt a csillag, igen megörvendeztek, hiszen ez vezette el őket ahhoz, akit kerestek, a gyermek Jézushoz Betlehembe.
Ezek a nagyon bizarrnak tűnő események, s mégis az egész emberiség legfőbb valóságai, örömének legrangosabb okai szent extázisba hozzák már kétezer év óta mindig a világot. Örömre derítenek minden szívet, s elfeledtetnek nehéz gondokat. Karácsonyi díszeikkel, ajándékaikkal, meglepetéseikkel úgy dobbannak össze a családok egy szent örömben, mintha valóságban állnák körül a szent családot az újszülött kicsattanó boldogságában. Mintha csak a mai válaszos zsoltár felhívására indulnának: „Örvendjen a föld és vigadozzanak az egek, zúgjon a tenger és mindaz, ami betölti” (Zsolt 95). Míg egyet fordul a tengelye körül a föld, úgy telnek meg a világ templomai énekkel, dallal, művészettel, minden órában egymást biztatva az öröm fokozására. Mintha érezné a világ, hogy Izaiás próféta jövendölése teljesedik be rajta: „Amint örvend egymásnak az ifjú pár, olyan boldog a te örömed az Istenben” (62,5).
Szeretett Jó Hívek! Korunkban, amely amúgy is a gondolatok, kételyek háborgásában él és véleményében szétaprózott, nemcsak egy vallást és minden istenit lesajnáló irodalom, de a legkomolyabb férfilélekben is felbomolhat a mai ünnepel arányos kétség, hogy Jézus, az Istenember születésének kérdésében nem estünk-e gyermeknek is túl naiv mesék áldozatául.
Hogy csak egyetlen jelre térjek ki, Jézus születését már az első században hitelesen írják le az evangéliumok, de ugyancsak Heródes király uralkodásának utolsó éveiről fedeztek fel jegyzeteket. Most dobta fel az idő és éppen a modern korunk számára ezeket, hogy az a csodálatosan ragyogó csillag látható volt keleti útjától Betlehemig. A csillagászok pedig visszaszámítással kimutatták, hogy abban az időben, talán egyetlenegyszer száz és százmillió év alatt, pályájukon találkoztak és egy ideig fényükkel egybeolvadva haladtak a Jupiter és Szaturnusz csillagok. A Jupitert a régi csillagászok királycsillagnak hívták, a Szaturnusz pedig Izraelnek választott, oltalmazó csillaga volt. Azok a zsidó bölcsek, akik Babilonból a hetvenéves fogság után nem tértek haza Izraelbe, mert ott tartotta őket a csillagok tudományának szomja, számon tartották e jelet. A Sipper városában működő csillagászati iskola és annak bölcsei a csillag feltűnésekor, annak állásából a messiáskirályságra, a beteljesült ígéretekre következtettek, bármely nemzet fiai is voltak. Innen a nagy döbbenet Jeruzsálemben, amely a trónra féltékeny, innen a bölcsek nagy öröme, akik a jelből megértették az Isten csodálatos dolgait. Tetszik nekünk, ha az igazságot a világűr távlatáig szorgosan keresik a tudósok. Az is, ha Jézus körül is perbe fognak minden eseményt, mert mennél többet kutatnak, annál fényesebb lesz az igazság és annál gazdagabb az örömünk oka. Karácsonykor érezzük át a legmélyebben az Újszövetség hajnalának ígéretét: „Hol van a nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk?”
A karácsony programját is így fogalmazhatnók meg röviden: örvendeni és másoknak örömet szerezni! Az örömet nem lehet megvásárolni, se kölcsönadni. Az kötelezettség Isten iránt, aki örömre teremtett minket. Amikor mi ajándékot adunk egymásnak, nem a köszönetet várjuk, hanem hogy a szívhez közel cseppentett ajándékból, mint friss forrásból, felbuggyanjon az öröm. A mi örömünk is kicsattan attól a tudattól, hogy a mi Istenünk az élő és igaz Isten. Örömet adni – ez a legrövidebb út az embertársainkhoz is. Velünk született hajlam, szívünk legmélyére írt szép törvény, nemcsak isteni parancs.
Vallja ezt a nem keresztény is. Mohamed szerint a jócselekedet az, amely mosolyt csal a másik ember arcára. Verlaine, a franciák modern költője nem nagy optimista, de azt írja: „Semmi sem jobb a léleknek, mint elérni, hogy a másik lélek kevésbé legyen szomorú.” Egy kínai közmondás szerint: „Mindig marad egy kis illat annak kezén, aki másnak rózsát kínál.” Amint az utcai támadásnál, doronggal, fenyegetésnél, a légi kalóz bejelentésénél, hogy felrobbantja velünk együtt a repülőgépet, mindenki arcán megjelenik a rémület. Amint nagy szerencsétlenségek egyszerre megfosztják az emberi arcot minden bájától,
annak öröme, akivel nagy jót tettünk, mint finom illat vagy szemekből visszatűző csillagfény visszaárad ránk. Megmelegíti szívünket és megnövel emberségünkben.
A mai világ jelszava a fogyasztás, megszerezni mindent a magunk élvezetére. Telhetetlenségének, nagy mohóságának csalódása igazolja a leginkább a régi közmondást: Jobb adni, mint kapni!
Az öröm kötelesség önmagunkkal szemben is. Már a régi világ bölcse, Arisztotelész megállapította, hogy az ember nem élhet sokáig öröm nélkül. Még kevésbé lehet nagy dolgokat véghezvinni az öröm lendítőereje nélkül. Aquinói Szent Tamás azt mondja, hogy az öröm önmagában nem erény, de gyümölcse egy nagy erény gyakorlásának. Valami másból származik. Amint a virág és gyümölcs is feltételezi a fát, az ágat, ahonnan születik, amely hordja és táplálja, így az öröm is virága és gyümölcse a legfőbb erénynek, a szeretetnek. Az embernek ettől még maradhatnak okai szomorúságra is, de a keresztény embernek a legnagyobb csalódásai közepette is még mindig van legalább egy címe az örömre, még halálos ágyán is: vele van az Isten, s abban a kedvességében, ahogyan Betlehemben jelent meg. Abban a nagy ígéretben, amelyet Jézus születése igazol. Innen kezdi megsejteni az ember Szent Pál biztatásait: „Örüljetek az Úrban szüntelenül. Újra csak azt mondom: örüljetek.” „Az Úr közel van.”
Szeretett Jó Hívek! Ez a szeretet gyökeréből kinőtt, a szeretet fáján gyümölccsé érett öröm, amely keresi a mások, az egész közösség szerencséjét, javát, boldogságát, lesz a világító példa, valóságos betlehemi csillag, amely közelebb vezeti az embereket önmagukhoz. Megérteti velük, hogy életre, örömre hívta őket az Isten. Az emberileg kilátástalan helyzetekben a szeretet segítő öröme kézen fogva viszi embertársunkat közelebb az Istenhez. Megtanítja úgy örvendeni mindennek, mint a betlehemi pásztorok a megtalált isteni gyermeknek. Amikor úgy tudunk örvendeni minden jótettünknek, mint az igazi édesanya az újszülött, első gyermekének, akkor biztatás nélkül, magától megszólal lelkünkben a karácsonyi ének: Dicsőség mennyben az Istennek!
(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 164–167. old.)
(Illusztráció: Pixabay)
Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.
