Főtisztelendő Rektor Úr, Főtisztelendő Uraim, Tisztelendő Testvérek, Szeretett Jó Híveink!
Isten végtelen kegyelméből még egyszer megadatott nekünk, hogy szent karácsony estéjén összegyűljünk a Teológia meleg családi körében s végigszemléljük – lelkünkben újraéljük – megváltásunk misztériumának legbájosabb jeleneteit, Jézus születését. A látottakban és hallottakban benne zsongtak, hangban, színben nemcsak a próféták jövendölései, de a beteljesedett valóság minden bájai, egészen a bölcsek leborulásáig.
Az Isten kinyilatkoztató szava s az ember művészi készsége, hogy költeménnyé, játékká változtassa a legszebb eszményeit, nálunk, fehérhajú öregeknél talán mélyebb visszhangra találnak, mert olyan világból származtunk és ifjúságunkat is abban éltük, amely a szépet és jót az Istennél kereste és a biztos hitében volt boldog.
A vallásos népköltészetnek azok a formái, amelyek ma leperegtek szenzációktól hajszolt szemeink előtt, nem bírják a versenyt, még a szélesvásznon vetített színes filmekkel sem. Nincs tartóssága még az öröknek hitt dolgoknak és igazságoknak se. P. Leow, a munkáspap szerint: „Olyan világban élünk, ahol mindenféle hagyomány recseg-ropog. Többek között az is, hogy a katolikus hit apáról fiúra öröklődik.” Vagy hogy az éjféli szentmisére a modern embert is elvezetheti a szokás hatalma, a közszellem és a hangulat. Szülők és gyermekek égen és földön más és más fények után kutatnak, szaladnak. De folytatja Leow atya: „Úgy tetszik nekem: azoknak a szíve, akik hűségesek maradnak, vagy megtérnek, hasonlít a pásztorokéhoz, vagy a nagyon is művelt bölcsek szívéhez. Mert egyikük sem hiszi, hogy mindent tud. A pásztor jól tudja, hogy ugyancsak kevés a tudománya.” Botjára vésett jelek, csillagképek, felhőalakulatok, nyája viselkedése a nyitott könyve. „A bölcs pedig, az igazi tudós, aki útra kel a csillag nyomán, a legtisztábban azt tudja, hogy mi mindent nem tud, még azt se, hová vezeti a csillaga.” A mai híres atomfizikusok is éppen ilyen szerények a tudományukban. Pásztor és bölcs különböznek a „nyárspolgártól”, aki azt hiszi, mindent tud, mert gyakran elolvassa az újságot, látott minden valamirevaló gépet, képet, tájat – vásznon valamennyit –, s tudja korának jelszavait.
Betlehem pedig összegyűjti térben és időben a tudós és próféta Izaiást, angyallal hívja közelebb Istenéhez az egyszerű pásztort, amin később is jönni fognak Jézusukhoz Péterrel a halászok, Mátéval a vámosok, Lukáccsal és Pállal a nyelveket írni, beszélni tudók, Ágostonnal és Tamással a szellem nagyjai. Így folyik a korok és emberek áramlása, és nem apad el a lelkesedés, bámulat, mert a jászol és benne a Gyermek nem lehet lesajnált egyszerűség, amíg ott azt ringatják, „Ki mennyet s földet alkotá!” Amíg a Gyermek és Teremtő, a Világ Megváltója és Üdvözítője, népek Gondviselő Atyja és célja ugyanarról az arcról egyszerre mosolyog az emberre.
Hogy a tárgynál és a szenteste színjátékánál maradjunk, ugyanaz a Leow atya egy hamisítatlan élőképben elmondotta a mi karácsonyi válaszunkat is. Egy városi kápolna sarkában meghúzódva és imádkozva figyelte meg a jelenetet. Estefeléi félhomályban egyszerű asszony látogatta meg a betlehemi jászolt, amelynek mindössze tizenhat figurája volt. Addig nézegette az egyszerű figurákat, míg a lelke megtelt melegséggel és imádsággal. Aztán sorra vette és megcsókolgatta a Kis Jézust, Máriát és Józsefet, egy-két angyalt, a pásztorokat, a báránykákat és a barmokat. S miután ezek mind barátai lettek, elővette kis erszényét s abból az utolsó pénzdarabot, egy autóbuszjegyre valót, s szólt halkan: „Ezt is nektek adom s boldogan hazagyalogolok!”
Az intézetet, ahová ma is „Leszállt a menny és föld Királya”, a Megtestesült Bölcsességről nevezték el. Illik az olyan választott nemzedékhez is, mint a papnövendékek, hogy a tudománynak és minden szép eszmének fáklyavivői legyenek. Csak ők tudják útbaigazítani azokat is, akik más próféciák és más jelek után s egészen más irányba indultak el, bár ugyanazt a célt és boldogságot éhezik és szomjúhozzák. S jól vigyázzanak! Fiatalos lelkesedésükben nehogy sötétséget lássanak ott, ahol az Isten csillaga és fénye, a teremtett világ szépsége és rendje a magyarázat, hogy emberi szem bele nem tekinthet. Az igazi tudós és a meg nem hamisított, romlatlan, egyszerű pásztor lelkében mindig frissen élhet tovább a Karácsony és Húsvét egybetorkolló misztériuma és öröme. Mint fiainknak mondom: ez a Ti utatok is. Tiszta és szakadékok nélküli útjelző másoknak is.
A Karácsony családi tanulságai mellett vannak házigazdai kötelességek is. Márton Kegyelmes Püspök Atyánk is közöttünk van szívével és lelke minden melegével. Az Irgalmas Isten nehéz testi megpróbáltatásokból adta vissza Őt nekünk s tette kitartóvá gyermeki örömünket. Megköszönjük az Úr Jézusnak, hogy bölcsőjében nekünk ilyen boldogságot ringatott.
De az Ő és magam nevében is köszöntöm az Intézet Rektorát. Egy esztendőre jutott évtizedre való gondja s szívesen viselte. Amikor csak elkezdődtek az új intézet formái, ismét elakadtak szép reményeink s megsokasodnak emiatt az ideiglenes betlehemi szállásaink. Kérjük az Úristent, hogy amit eddig tett, jutalmazza meg új utak nyitásával, s adjon erőt az egész mű befejezéséhez.
Köszönjük a tanári karnak és az intézet egész vezetőségének, hogy szívesen vállalták az átmeneti idők kényszerszállásait, s ugyanakkor minden erejükkel színvonalon tartották az isteni szellemét.
Köszönjük a Jó Tisztelendő Nővéreknek, hogy ennek a kínos-hasznos építkezésnek minden mostohaságát, állandóan rendező kezet kívánó szétszórtságait vállalták. Míg a legelemibb emberi kényelemnek is hiányában voltak, a százakról olyan figyelemmel gondoskodtak, mintha maga a kívánság és jó szándék is pontos futószalagon mozogna. Kívánjuk, hogy új otthonukban, ahol a víz már nem fenyegetés, mint eddig, de áldás, a lakás nem piac, de szerzetesi menedék és otthon, érezzék mindig Jézushoz és egymáshoz közel magukat. Gondjaikból minket ezután se felejtsenek ki.
Megköszönjük segítségeiknek, a leányoknak az emberségüket, hogy itt nem méregették és nem válogatták sem az időt, sem a munka minőségét. Szentebbnek tartották a feladatot és kötelességet a kellemesnél. Adja az Úristen, hogy amit itt megértettek és begyakoroltak, majd mint háziasszonyi erények, virággá váljanak a saját családjuk örömtől csillogó szemében.
Megköszönjük a vendégeinknek, akik eddig is egyetlen családként tartoztak hozzánk, hogy eljöttek ma is – mint szoktak máskor is – együtt örvendeni az örvendezőkkel. Vigyék magukkal a Karácsony hosszantartó szent varázslatát s azzal melegítsék ünnepivé családi házaikat.
Végül pedig a Püspök atyánk és a magam nevében is szeretettel kívánok egyenkint és mindenkinek Áldott, Boldog Karácsonyt!
(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 31–33. old.)
(Illusztráció: Pixabay)
Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.
