Szeretett Jó Hívek!
„Milyen szép a hegyekben annak lába, aki jó hírt hoz: aki békét hirdet, örömhírt hoz és kikiáltja a szabadulást” (Iz 52,7). Az Izraelt is körülvevő és egymás halálát leső törzsek veszekedésébe így zeng bele Izaiás próféta szava. Akkor jövendöl békét és szabadulást, amikor élet-halál harcát vívja három kontinensen a görög, perzsa és egyiptomi birodalom és kultúra. Lovas hadak száguldása alatt rettegnek a kis népek, mint mindig, mert nem tudni, kiket tapos halálra a nagyok óriási hadiszekere.
Mintha a próféta szavának visszhangja, jóváhagyása és isteni hiteles pecsétje lenne, Jézus születése éjjelén angyalok énekén úgy jön az Égből az üzenet: „Dicsőség a magasságban Istennek és Békesség a földön a jóakaratú embereknek” (Lk 2,14). Az új szentírásfordítás „Istennek tetsző embereket” mond, mint akiknek már sajátjuk is a béke. Teljes összhangban azzal, amit majd a Mester mond a hegyi beszédben: „Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak hívatnak” (Mt 5,9).
Egy olyan korban, amikor nem múlik el nap háborús fenyegetések nélkül és a fegyverektől feltépett és megszentségtelenített föld valamelyik pontján mindig emberi testeket és életeket arat a halál, érthető, ha a megriadt népek békét sóvárognak s az Istenben hívők is ezért ostromolják imáikkal az Eget.
Izaiás a Messiásról azt hirdette: „Így fogják hívni: Csodálatos, Tanácsadó, Erős, Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme” (Iz 9,5). Mindazok az erények és képességek, amelyeket a világ legnagyobb emberei itt-ott megcsillogtattak, a Megváltónak lényegéhez tartozó tulajdonságai. A Béke Fejedelme sem más benne, mint az Isten. Az Ő számára a béke legszentebb belső valósága, a világ és népei számára pedig életprogram, követőinek a boldogság nyitja.
A betlehemi békeénekkel összecseng a Pápa békeüzenete is, amely néhány szóban annál hatalmasabb prófétai út és figyelmeztetés a világnak: Ha békét akarsz, becsüld meg és pártold az életet.
Az élet maga csendben dolgozó hatalmas erő. Amikor Jézus, a Messiás jött, nem kísérte még annyi angyal-pallos sem, mint amely az ősszülőket a Paradicsomból kiutasította. Mások fegyverétől szaladt az idegenbe, Egyiptomba, mint Egyháza is annyiszor a történelem folyamán. Nem jött árvizekkel és földrengésekkel. Csak egyszer, halálakor lett sötétség és rendült meg a föld, de akkor is a halottak támadtak fel s nem az emberek haltak meg miatta. Csodáival is mindig az életet foldozta, a csonkaságokat, amelyeket fájó sebekként az embereken felejtett a természet. Így viselkedik a teremtett élők világa is: küzd faggyal, hőséggel, vízzel és aszállyal. Romok és hótakarók alól is mindjárt kikandikál az ezerszer újjászületett élet.
Szeretett Jó Hívek! A világ, ha nem is tudta, miért, de mindig érezte Jézus születésének félszegségeit. Hogy akkor milyen lehetetlenül kiestek szerepükből a kortársak. Talán mert nem volt egyetlen ház, amely ajtót nyisson a szentpárnak. Nem volt egyetlen igazságot kereső és örömet váró elme a jeruzsálemi királyi udvarban sem. Ezért maradtak mindenki barátai a pásztorok és tiszteletet parancsoló nagyok a hosszú útról érkező napkeleti bölcsek. Ők megértették nemcsak az örömhírt s a vezércsillagot, hanem az emberiség jövőjének alaptörvényét is, hogy a béke és élet megbecsülését a gyermeknél kell kezdeni.
A betlehemi bölcső közelében, ahol csak Heródes lelke sejthetett ellenséget, de mi Istenünket és Megváltónkat találtuk meg, felfogjuk, hogy a gyermek ellen nem véthetünk se szóval, se tettel mi, okos felnőttek és öregek, akik az életből kilépő jegyünket már a kezünkben tartjuk, míg ők mellettünk az élet minden erejével és bájával az érkezők. Őszinte óráinkban arra is reádöbbenünk – s jó, ha nem későn –, hogy amit célként üldöztünk,
a szép és minden kényelemmel felszerelt lakás is gyermek nélkül összkomfortos pusztaság, míg mellettünk gyermekkacagástól széppé és kedvessé válnak a rongyok és romok is. A gyermek selypítő szavát nem pótolják magnószalagok és művészi lemezek. A gyermek arcjátékai és naiv kérdései mellett jelentéktelenek, üresek a leghíresebb drámák is.
S mit mondjunk, ha Jézus bölcsője mellett Heródes köszörüli kardját és Betlehemtől idáig hallatszik a megölt gyermekek és kétségbeesett édesanyák sikoltása?
Éppen napjainkban, amíg parlamentekben folyik a vita a magzatelhajtás szabaddá tételéről, vagyis az ártatlanok tömeges legyilkolásáról, így bölcselkedett egy felvilágosodott honfi, a szabadság képzelt hőse: A vakbelem ha meghibádzott, a daganat ha fáj, körmöm, hajam ha megnőtt, lenyírom, kivágom. Mit hiányzik az nekem s kinek mi köze hozzá? Elfeledte, hogy ő kéz és láb nélkül, csonkán és félszegen is embernek még megmarad. A gyermek pedig, ha az anyaméhben megfogant, két egymást szerető személynek és az őket megáldó Istennek közös teremtménye. Már külön személy és magában hordja személyiségének alaptulajdonságait és jogait. Sajátosabb és remekebb alkotása szülőknek, mint bármi más, amit szépet életükben megvalósíthatnak. Tulajdont ennél biztosabbat, tőlük elvehetetlenebbet nem szerezhetnek. Életüknek célt szebbet, mint gyermekük életét, nem állíthatnak. A saját gyermek megölése nem téveszthető össze koszlevakarással, amelyet lefürdik magáról a tisztaságot szerető ember. De a halhatatlan lélek teremtése címén már csírájában a kezdődő életre reátette mint tulajdonára kezét az Isten is. A Szentírás világosan mondja: „Egyikünk sem él és egyikünk sem hal meg önmagának. Míg élünk, az Úrnak élünk, s ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úré vagyunk” (Róm 17,7–8). Az emberi élet nem olyan kérdés, amit szavazattöbbséggel a halál javára le lehetne törni. Szülő, orvos és államférfi csak azt a szerepet vállalhatja, hogy minden erejével és képességével, minden áldozatok árán is védi és támogatja az életet.
S ha úgy elvétettük az ítéletet és akaratot, hogy saját gyermekünk és hasonmásunk halálára szavaztunk, ki véd meg minket, bölcs nagyokat, ha elkényeztetett egykéink már az öregkor előtt teljesen fölöslegesnek tartanak s így is kezelnek? Milyen címen várunk idegenektől s népek más népektől kíméletet? Ha szabad saját ártatlan gyermekünk megölése is, miért ne lehetne éppen olyan szabad az emberrablás, nőgyalázás a nyílt utcán, légi kalózkodás, zsarolás és rablógyilkosság? Ezek pedig a gyermek ellen védelemre felvonult korunkban mégis az élet és biztonság rémei lettek! S miért ne lehetne új törvény a „Ne ölj!” helyett, hogy „Aki bírja, marja!”, vagy az emberiségnek béke és élet helyett új cél a háború, amely pedig már eszközei miatt is korunk legsötétebb szörnye…
Szeretett Jó Hívek! Szent éjszaka van, és illenék, hogy a gyermek-Jézus arcához simulva vigasztaló és mézédes legyen minden ünnepi szavunk. De ilyen a tónusa és tartalma a Pápa békeüzenetének is. Őt is a fegyverekre és az élet ellen elköltött száz és százmilliárdok hajtották, hogy a békét, az egyetlen utat és az élet féltésében hirdesse meg. Sőt illik is a szent estén, hogy minden nő szembenézzen a Szűzanyával és erőt merítsen kimondani vele: „Legyen nekem a Te Igéd szerint!” Gondoljon minden ember a saját édesanyjára is, aki nem tagadta meg tőle sem az életet, sem azt a „mindent”, ami az élettel velejár. Nézzenek a férfiak Szent Józsefre, és vállalják a gyámkodást azok fölött is, akik nem az övéik. Háromszáz-millió, éhínségnek kitett gyermek várja a világon, hogy sorsukról az erősek és okosak az élet törvénye szerint és intézményesen gondoskodjanak. A betlehemi bölcsőben a Gyermek, a Béke Fejedelme egyúttal Isten is, és mint legkedvesebb testvéreit kéri tőlünk a gyermekeket számon.
Mindazt, amit mondottam, összefoglalja Suenes bíboros imádsága: „Urunk! Ez az imádság mindig időszerű. De most, karácsony éjjelén kérünk Téged önmagunkért és minden keresztény testvérünkért, minden jóakaratú emberért, mindenkiért, aki nyugtalan és keres. Adj nekünk szemet, hogy a Gyermekben felismerjük Isten mosolyát. Adj szívet, hogy befogadjuk Őt, a Béke Fejedelmét!” (Cserháti József: Mindennap együtt az Úrral, C év, 52–53. old.).
(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 161–164. old.)
(Illusztráció: Pixabay)
Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.
