Főtisztelendő Székeskáptalan, Főtisztelendő Rektor Úr és Tanár Urak, Tisztelendő Testvérek, Kedves Jó Tisztelendő Nővérek és Vendégek!
Az adventi szentmisék új szövegei, még jobban, mint máskor, tele vannak próféciákkal, szimbolikus jelekkel és előképekkel. Karácsony hetének hétfőjén, 22-én Anna, aki csodálatosképpen kapta könyörögve kért gyermekét, Sámuelt, és bemutatta a főpapnak, Hélinek is, így mondja el a maga felajánló imáját: „Esküvel vallom neked, uram, hogy az asszony, aki nemrég oly buzgón imádkozott e szent helyen, az én vagyok! És a gyermek, akiért könyörögtem akkor én, előtted áll! Az Úr megadta, amit kértem, épp ezért én őt az Úrnak szentelem. Elhoztam: itt van, ő az Úré: maradjon nála, míg csak él” (Sám 1,26–28).
Ecce adsum, íme, itt vagyok! Így jelentkezett a hívószóra Mózes, Izaiás, a hebegő Jeremiás és minden próféta. Áldozatai lettek sorban a hivatásuknak a vér és gondolat más áramlásában, lázadásában, magát és saját sorsát veszteni kész nép között. De a próféta célja egy és valamennyié közös, nem eladó s nem halasztható: előkészíteni az Úr útjait.
Ecce venio, íme, jövök! Ezzel a készséggel lép be Krisztus a maga alkotta földnek jelentéktelen kis pontján, de megtestesülten az emberek közé. Íme, itt vagyok, olyan érthetően, mint minden gyermek, s ebből kell felfognotok az angyal jó hírét: Íme, megszületett a Megváltó Dávid városában. Semmi és minden egymás mellett, gyermek és Isten kettősségében, hogy legyen, amin vitatkozniuk bölcseknek és egyszerű pásztoroknak az egész történelmen át. Azért olyan meleg, azért olyan káprázatosan fényes a betlehemi bölcső, mert benne ringanak már álmai annak, aki bámulatba ejti a világot paraboláival, csodatetteivel, egész lényével. Az eredeti bűntől a betlehemi bölcsőig hosszú az út és sötét szakadékokon vezet át, de a bölcsőtől a kereszthalálig egy leheletnyi perc. Terül már a kettős asztal, Krisztus keresztje és az Eucharisztia, amelyből megrendülten veszi váltságát és eledelét a föld. Minden költemények, álmok és remények legszebbike öltözik a tartósság nem múló és soha túl nem szárnyalható valóság pólyáiba. Azért igyekszik a világ minden népe és minden ember valami meleget hozni ma a Jézuska bölcsőjének felszereléséhez.
Ez a betlehemi lelki melegség sajátos légköre a papnevelő intézeteknek, mert ők a Jézus belépőjére: Ecce venio!, azonnal és hasonló feleletet adnak: Ecce adsumus! Íme, itt vagyunk. Hivatásunk, hogy az emberiséget mindig fenyegető defetizmus helyett a Betlehem és Názáret derűjére, minden költeményre, ritmusra, dalra megsegítsük, és hogy Krisztus megváltásának, megtestesülésének minden eredményét hozzájuk a szentségekben elvigyük. Ezért gyűltünk ma itt össze és azért kántáltuk végig a karácsony szépségeit.
Ha a mai estén csak az intézetünkre és annak életére nézünk, magán hordozza a betlehemi szálláskeresés minden jeleit. Költöznek jobb ízlésük ellenére a tanárok oda, ahová lehet. Kivetette Názáretükből a nővéreket az építés alatt levő házuk. Az eddig is tűrhetetlen zsúfoltság után folyosókon is kínlódtak a tantermek, otthonukban is szellősek múzeumaik, akárcsak a betlehemi hajlék. Sír szorgalmas Máriának minden sorstársa, hogy nincs, hol gyermekeiknek ruháit kimosnia. Pedig tíz szállásról is gyűlnek oda.
Mégis megmaradt a betlehemi derű, mert a várt jövendő sokkal közelebb, mint az elmúlt év karácsonyán volt, amikor a most vakolatlan külső falak csak papírtervek voltak. De innen származnak kedves kötelességeim is, amelyekről meg nem feledkezhetek.
Az építésnél s a főbb poszton mind öreg emberek állnak. Lehet, mert láttak már több omlást és tudják hogyan kezdeni újra. Az élen áll mindenre figyelő, érzékeny lélekkel a Kegyelmes Püspök Úr, aki már akkor is benne volt a korban, amikor a Tisztelendő Urak közül a nagyobbak születtek. Lélekben pedig fiatalabb mindnyájunknál. A betlehemi kisded mellett jól melegedett már kezdetben és tart még püspöki kinevezésének 38. évfordulóján is. Szívünk melege száll Hozzá és a Jó Istenhez, tartsa meg őt népének, egyházának és nekünk.
Még egy kapavágást sem tettek itt a mesterek, amikor a Főtisztelendő Rektor Úr a város hivatalait járta. Egy egész esztendő alatt, hogy milyen haláltáncot járt kezében a percekből álló idő és feladatok sora, azt ő maga se tudja, mi se tarthatjuk számon. Egyedül az Istenre tartozik. Csak kívánságunk és kérésünk van, hogy tartson ki a szép tervek mellett, s adja meg nekünk az Úristen, hogy a tervezett aula magnában érjen nyugodtabb karácsonyokat.
Az intézetünk prefektusa, elöljárói és tanárai mindent megtettek, hogy a környezet hiányait mások ne érezzék annyira, és hogy meglegyen a rend. Akkor is szétszóródtunk, mert Názáretből Betlehembe, Betlehemből Egyiptomba rendelet alapján vagy szükségként szaladnak, de szent céllal: teljesedjen mindenben az Isten akarata.
Minden asszony, aki átélte az új ház építésénél az egy szobába vagy szomszédba szorulás félszegségeit, fel tudja fogni, hogy milyen feladatokat rótt a jó nővérekre és leányokra biztosítani az élet elemeit, a tisztaságot és élelmezést akkor, amikor látszatra semmi sincs más, mint tégla és kőtörmelék, szétszórt tárgyak, és magának az udvarnak járása is úttalan. Nos, nem lett belőle lázadás, hanem sorozatos áldozat, s ha eddig nem lett, úgy nő a mi szívünkben a hála, s az ő lelkükben a remény, hogy rövidesen lesz még másképp is. Hogy amit most átszenvedni kénytelenek, megérjék az örömét is annak, ezt kérjük számukra a betlehemi kisdedtől.
Szívesen láttuk a jelet és örvendettünk neki, hogy a Tisztelendő Urak se vették elő a kényesebb igényeiket akkor, amikor annak nem ideje. Korunk jele, hogy ruhájukat nemcsak reverendáról civilre tudják gyorsan váltani, hanem pillanatok alatt benne vannak a munkások mindenkori kopottabb ruhájában is, és amit segítenek a legegyszerűbb munkákban, abból előcsillan a kis részletek gondossága, a leendő lelkipásztorok erénye.
Engedelmet kérek a kedves vendégektől, hogy a betlehemi bölcsőnek fehérvári részét előttük így kiborítottam. Szándékom volt, hogy ismerjék a tartalmát. Ez az ő szűkebb környezetük is. Az új épületben is haza fogjuk közénk várni. Kérem, hogy vállalják ügyeinknek pártfogását. Pólyálgassák be melegen a mi terveinket imádságaikba. Az Isten dicsőségére akarunk mindent tenni, de benne van az ő békességük is.
Ezeknek jegyében és Márton Kegyelmes Úr nevében is, aki erre engem megbízott, kívánok a Gyulafehérvári Székeskáptalannak, az Intézet Rektorának, elöljáróinak és tanárainak, a Tisztelendő Nővéreknek és kisegítőiknek, a jelenlétükkel Jézust és minket megörvendeztető vendégeknek és a Jézuska kedvenceinek, a kispapoknak Boldog Karácsonyi Ünnepeket.
(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 28–31. old.)
(Illusztráció: Pixabay)
Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.
