Tisztelendő Testvérek, Szeretett Jó Hívek!
A nagyenyedi római katolikus egyházközség ma, Szent Erzsébet napján búcsúját és a mostani új templom fennállásának 250 éves jubileumát ünnepli. A kettős nagy ünnep alkalmával szívesen közvetítem Márton Áron püspök atyánk üdvözletét, szeretetét és áldását az egyházközség és minden jelenlevő számára.
Az elmúlt 250 év alatt, elkezdve azoktól a jeles emberektől, akik e templom alapkövét lerakták, a minorita szerzetesrend egész sorozatát adta azoknak a lelkipásztoroknak, akik a templomot építették, fenntartották, a híveket és az egész egyházközséget vezették. Templomuk és személyük jelenléte külön színt adott Nagyenyed városának és másvallásúakban is növelte az istenhitet és emberszeretetet. Vezetésük alatt a mindenkori hívek közül is sokan kiemelkedtek a templom és az Egyház ügyeinek szeretetében, jó példát adtak azáltal is, hogy az istenházát benépesítették ünnepnapjaikon és hétközben is. Tetteik a teljesített Isteni parancsok és keresztény életminta világító fáklyái voltak. A jubileumi szentmisében úgy emlékezzünk meg róluk, mint akik őseink és jótevőink voltak, amíg éltek, és pártfogóink a másvilágon is.
Várhelyi Jeromos, a ti jelenlegi lelkipásztorotok súlyos betegségben szenved és orvosi kezelés miatt ma távol van. Kérjük az Úristen kegyelmét, hogy egészségben hozza vissza őt hozzátok.
Szent Erzsébet ünnepén nézzünk a jubiláló templom és egyházközség védőszentjére, akit velünk ünnepel ma a világ, sajátosan a mi nemzetünk és fajtánk leánya, de más nemzetek rajongásának is tárgya, a tettek miatt, amelyekből szent volta és személyi vonzóereje származott. Tanulságos nekünk, hogy a fejedelmi udvar szépséges és fiatal asszonya mindig és mindenütt a szegényeket keresi, azokat gondozza és a hitves hűséges szeretetén kívül egyetlen rajongása a másokon való segítés a saját vagyona, külső sikerei, saját egészsége és élete feláldozása árán is.
Élete tanulság nekünk abban is, hogy
az Isten a földi javakat sem Péternek, sem Pálnak, sem Erzsébetnek, sem Máriának nem teremtette, hanem az egész emberiségnek adta örökségül. Az egész emberiség együtt és minden ember külön-külön is felelős azért, hogy korunkban se rongyosan, se éhesen senki se maradjon. Csak az így értelmezett igazság és szeretet útján valósítható meg a világbéke is, amiért ma és mindennap együtt imádkozunk.
(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 347–348. old.)
Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.
