Jakab Antal püspök bevezetőszavai az Újév napi szentmisén, Gyulafehérváron, 1985. január 1-jén

Tisztelendő Testvérek, Szeretett Jó Híveim! Már a tegnap esti hálaadásról úgy mentünk el, hogy énekben foglaltuk össze várakozásainkat: „Óh, szép Jézus, ez új esztendőben légy híveiddel. Óh, Mária, esedezz érettünk, édes reményünk!” S ma, Újév napján, az Egyház új liturgiája szerint a Boldogságos Szűz Mária Istenanyaságát ünnepelni jöttünk össze, telve vágyakozásokkal és kérésekkel.

Amit a Szép Jézus az Atyával és a Szentlélekkel együtt ebben a kis részletben, amit mi földünknek és hazánknak nevezünk, a legutolsó tengeri alga, földi fűszál, erdők és virágok, völgyek és hegyek fel a Mount Everest 8848 méter magas csúcsáig és a föld alatti kincsekben teremtett, annyira csodálatos és változatos, hogy ehhez viszonyítva mindaz, amit az emberi tudomány és technika létrehozhat, elenyésző semmiség. Hogy ez a csodálatos világ, amelynek mi, emberek lakói, birtokosai és legfőbb értékei vagyunk, kárba ne vesszen, hanem ragyogjon és mindenütt segítse, szépítse az emberi életet, a Szűz Anyához fordulunk közbenjárásáért. Ő, aki kimondotta, hogy: „Íme, az Úr szolgáló leánya vagyok, legyen nekem a Te igéd szerint”, s következőleg Istenanya lett, a legilletékesebb közbenjárni az új évben is a mi sorsunkért. Nekünk pedig a kegyelmek tengerétől segítve kell megküzdenünk a magunk és mások gyengeségeivel s győzelemre vinni ezerféle jóságunkat.

Valaki így elmélkedett: „Isten nem az ég csillagaira erősítette a kegyelmeit. Onnét nem tudnók lehozni. Kegyelmei nem rejtett gyöngyök a tenger mélyén. Onnan nem tudnók felhozni. Isten Mária kezébe helyezte a kegyelmeit, mert az édesanyák mindig készek teli kézzel, bőven osztogatni.”

Nekünk pedig sok kegyelemre van szükségünk, hogy megértsük: „Nem azért élünk, hogy a világunkat szidjuk. Nem azért élünk, hogy a világunkat megvessük. Nem az a küldetésünk, hogy a világunkat elvesztegessük. Az a küldetésünk, hogy a világunkat előbbre segítsük.” Imádkozzunk, hogy ebben a szent, nagy tervünkben segítsen meg minket a kegyelmeivel a Szent Szűz Istenanya, Mária. „Óh, Szép Jézus, drága szent nevedért, kelj fel népedért!”, a szentmisében ilyen

forrón és bizalommal imádkozzunk, hogy az új esztendőben mindent a magunk és mások javára és Isten dicsőségére szívesen megtegyünk.

A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 189. old.

Kép: Jakab Antal Keresztény Kör archívuma


Jakab Antal beszédválogatásának online közléséhez a Csornai Premontrei Apátság, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, egy neve elhallgatását kérő magánszemély és a Bethlen Gábor Alap nyújtott támogatást. Köszönjük!