Jakab Antal püspök bevezetőszavai az 1989. június 25-i gyulafehérvári papszentelésen

Évközi XII. vasárnap, C év, Zak 12,10–11;13,1; Gal 3,26–29; Lk 9,18–24.

Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Urak, Tisztelendő Testvérek, Krisztusban Szeretett Jó Hívek! Az egyházi kalendárium évközi XII. vasárnapot mutat, egyet az évi ötvenkettő közül. Egymagában az Egyház ünnepei között nem mutat különös rangot, de nekünk és itt az egyházi év legnagyobb eseménye.

Külsőségeit tekintve is itt üdvözölhetjük öt egyházmegye papságának képviseletét, és itt látjuk és köszönthetjük a félországnyi területről összegyűlt híveket, akik tele vannak szent várakozással, mert katolikus szent hitüknek a felszentelendőkben új apostolokat remélnek.

Itt vannak a papságra elhívottak szülei, akik Ábel módra gyermekeik közül is a legjobbat ajánlják, áldozzák fel Istennek. És itt vannak a kiválasztottak huszonketten, akik maguk az áldozatok az ígéret által, hogy egész életüket az Istennek szentelik. Ők azok, akiknek szólt az utolsó vacsorán a parancs: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, és Krisztus feltámadása után a nagy felszólítás: „Elmenvén az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Visszatérnek a mai napon a nép közé, hogy általuk megismétlődjön a húsvéti misztérium, az oltár áldozata a hívő nép nagy örömére és megszentelésére, s hogy igehirdetésük által megismerjék Krisztust, teremtőjüket, megszentelőjüket és megváltójukat.

Krisztusról a világ kétezer éve vitatkozik, hasonlítgatva más vallásalapítókkal, megszállottakkal, mondván ideális embernek, a szeretet hősének, bölcs tanítónak. Jelöltjeink arra a Krisztusi kérdésre, hogy „Kinek tartotok ti engem?”, tudásuk, meggyőződésük és igazságuk biztonságával mondják: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.”

Ez ugyan a keresztény világ vallomásával egyenlő, de azon túl meghallották és elfogadták a hívószót: „Te kövess engem!” Ennek a Krisztuskövetésnek jeleit Krisztus írta a szívükbe az egész odaadás jegyében: „Aki el nem hagyja atyját, anyját, testvéreit énérettem, nem méltó hozzám.” Ebben lesz teljes az áldozat, amely egész életre szól. Ez az áldozat, Szeretett Jó Hívek, nektek szól és értetek történik. Hogy legyenek, akik utódaitokat is a keresztség által az Anyaszentegyházba bevezetik, a hét szentséggel életeteket megszentelik, és életutatokat az evangélium szerint a szeretet és béke útjára terelik.

Hogy ezek a fiaitok Krisztus követségében köztetek körüljárjanak jót cselekedve és nektek mindig csak örömet szerezzenek, imádkozzuk végig a szertartásokat, amelyek őket apostolokká avatják, és a szentmisét érettük. S hogy kéréseinket az Isten kedvesen fogadja, Testvéreim, vizsgáljuk meg lelkiismeretünket és bánjuk meg bűneinket.

***

A szentbeszédet Bálint Lajos segédpüspök mondta.

A szentelendők között Böjte Csaba és Fejér Lajos

A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 139–140. old.


Jakab Antal beszédválogatásának online közléséhez a Csornai Premontrei Apátság, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, egy neve elhallgatását kérő magánszemély és a Bethlen Gábor Alap nyújtott támogatást. Köszönjük!