Szeretve Tisztelt Vendégeink, Kedves Jó Híveink! A mai ünnepségünknek vannak még más jelentőségei is. Bálint Lajos őnagyméltósága, az én volt segédpüspököm és munkatársam ma veszi át a tizenkilenc év híján ezeréves gyulafehérvári püspökség vezetését mint megyéspüspök. Ez elsősorban számomra nagy öröm, mert sorsunkat, az utódlás címén, az utóbbi nehéz években remegve féltettük. A hívek öröme is teljes, mert a felszentelendő dr. Jakubinyi György segédpüspök személyében, nagy tudása, fiatalsága és ismert erényei által, nemcsak mindenben avatott, jó segítséget ígér, de fiatalsága címén nagyobb időtávlatot is.
Örökségül egy rendezett egyházmegyét vesznek át 359 aktív és nyugdíjas pappal és a templomaikhoz, hithez, szentségekhez hozzánőtt híveket több mint félmillió számban. A papság mögött ott áll mint garancia 81 erdélyi egyházmegyés pap, akik a múltban megjárták hitük megőrzéséért a börtönöket, vezetőikkel együtt. Közülük 11-en már a börtönben meghaltak. Másokat ott szerzett betegségeik vitték el túl korán. S vannak életben is még, akiket ilyen próbák se törtek össze. Azok pedig, papok és hívek, akiket tilalmak, fenyegetések, anyagi nagy hátrányok se törtek meg és hitüket minden körülmények között megvallották és gyakorolták, népünk szilárd oszlopai lesznek és Egyházunknak további örömet szereznek. Az elmúlt 22 esztendő alatt közülük 171 ezren bérmálkoztak és ezek gyermekei is diadalmas lelkesedéssel fogják várni a Szentlelket. De utódaim számítsanak azokra is, akiket a negyvenéves gyötrő pusztában megkínozott az Isten utáni vágy, éhség és szomjúság.
Végül, Kedves Híveink, a Szentatya elfogadta a harmadik lemondásomat az állandó halál kockázatával járó betegségem miatt. Telve vagyok ezért hálával és örömmel, s hogy ezt ma megünnepelhetem. Kinevezésemkor félelmemben elsóhajtottam magam: „Én Uram és én Istenem!” Ma feloldódik e sajgó jelszavam, s követi más ima: „Most bocsásd el szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben.”
Életemben egyetlen igazi értékem és talizmánom volt a tizenhárom évi börtön, amely kikergette belőlem a halálfélelmet, s felszerelt bátorsággal minden veszély ellen, amit a hitetlen rendszer mesterien eltervezett. Hitünk és népünk ügyét soha el nem alkudtam. Nagy elődöm és mesterem, Márton Áron útjain próbáltam járni, akkor is, ha minden vallások között – mint a papi hivatások korlátozása kérdésében – egyedül maradtam.
A nehéz időkhöz, amelyek a harmadik évezredbe is átmerészkednek, jó lesz mindig a kérdések mély megfontolása,
mert a híres író, Russel szerint: „A butaság, ha 50 millió ember tartja is fenn, csak butaság marad.”
Az igazság pedig akkor ragyog a legjobban, ha sok és szép érvekbe öltöztetik és a szív szeretetének nyelvén mondják el. Akkor lesz csak békeszerző.
Alázatos kézcsókomat küldöm a Szentatyának. Köszönöm papjainknak és híveinknek, hogy minden ügyeinkben segítettek, s felajánlom értük nagyon szeretett imáimat és maradék erőimet.
Vendégeinknek e csodás kegytemplomban és magasztos szentség kiszolgáltatásában tartós emlékeket kívánok cserébe áldozatukért, hogy velünk együtt kívántak ünnepelni és örvendeni.
Mindezekért az Úristen, a mi Atyánk mindenkor legyen áldott!
Szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 400–401. old.
Jakab Antal beszédválogatásának online közléséhez a Csornai Premontrei Apátság, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, egy neve elhallgatását kérő magánszemély és a Bethlen Gábor Alap nyújtott támogatást. Köszönjük!
