Tisztelendő Testvérek! Kegyelmes Atyánk, Márton Áron püspök úr gyakorlata és vágya volt, hogy a papság lelkigyakorlatának befejezőjén megjelenjen, néhány gondolattal az igazságoktól amúgy is töltekezetteket gazdagítsa s papjait munkahelyeikre áldásával bocsássa haza. Ez a vágya most egészségi állapota miatt már számára nehézségekkel jár, ezért kért meg, hogy helyette ide eljöjjek, szeretetét, köszöneteit és áldását közvetítsem. Megértik félszeg helyzetemet, aki tudom, hogy atyai arcának fényét, gondolatainak gazdagságát és bölcsességét és egész lényének közismert varázsát még halvány visszfényként sem pótolhatom.
Püspök atyánk örvendett már annak is, hogy a papság az őszi lelkigyakorlaton is olyan szép számban jelent meg, s jelét adta, hogy az Ég felé tájékozódik s ehhez a földi úton is az örök igazságok nehéz, de biztos jelzőit figyeli és észreveszi.
Magukat az útjelzőket is jó mennél gyakrabban újrafesteni és fényezni, mert a világ gyors ütemében benne van nemcsak a víz és a levegő szennyeződése, de a véglegesnek gondolt igazságok kopása is. Nem az igazságok gyengesége miatt, hanem azért, mert az emberi értelem fogaskerekeit, a lélek és a szív érzékenységét is kitámadta az élet és az események – emberségesnek legjobb szándékkal sem nevezhető – irama.
A lelkierők gyakori és általános feltöltését kívánják a jövő feladatai is, amelyek sokrétűségükben, gyakoriságukban és súlyukban sem kevésbé – mint az evangéliumi tolvajok lesben állása – az állandó éberséget szükségessé teszik.
Akik a világ és az emberiség sorsát felelős hozzáértéssel vizsgálják, ijesztőnek találják, hogy
amikor sürgős és hősi tettekre, fegyelemre és lemondásokra lenne szükség, úgynevezett fogyasztó generáció lettünk. Mert ennek mohósága is van, éspedig a telhetetlenség jegyével, azért rohan a világ és tülekedik minden föld alatti, föld szinti és föld feletti kincs után. Úgy látszik, mintha a tervek is abban élnék ki magukat, hogy ki tud a másik nép kezéből, a javakból a legolcsóbban és legtöbbet kiszedni. S ez a felfokozott étvágy a túlméretezett technika szárnyain jár. Nem tudjuk, hogy urat játszunk és mennyire rabszolgák vagyunk. Egyik szaklap szerint (Orientierung) gyermek, aki tigris hátán lovagol, s nincs fogalma, miképpen tudja megállítani, jóra terelni a fenevadat és megszabadulni tőle.
Jó ebben az új dzsungelben a Szentírás fényével járni, s biztosan tudni, hogy egyedül az Isten az Úr, a Vezér, s mi gyermekei vagyunk. S jó együtt lennünk 25 évestől 80 évesig minden generációk, és megértenünk egymást.
Mi nem kívánjuk a fiataloktól, hogy megértsék a mi gyermekkorunkat, akik – lehet krumplival, kenyérrel, kukoricaliszttel, szárított tésztával, túróval, kevés szalonnával és cukorral-sóval – teljesen ellátottak voltunk s magunk főztük meg, amit kerestünk. Nem kívánjuk, hogy emlékezésüket, mint a mieinket, beárnyékolja a két világháború szörnyű sötétjével. De érthető, ha ebből tanulságaink is voltak és a tettek mérlegévé váltak. Viszont
nekünk, akiket a hosszú múlt és jelen fejlődése más súllyal figyelmeztet arra, ami még várható, atyai módon meg kell értenünk az ifjabb generációt, amely más időkben, más körülmények között, hajszolt idegzettel született, iskoláit nem végigénekelte, hanem végigizgulta, s nem annyira az élet örömeire, hanem a bajok gyors sorozatára számíthat a jövőben is. Ezekhez a Szentlélek Isten felvilágosítása és efficax kegyelme mindegyikünk legfőbb biztosítéka.
Végül kedves kötelességem és megbízásom is, hogy a lelkigyakorlatot vezető atyának, Jakubinyi tanár úrnak ez évben a második papi lelkigyakorlat fáradságát, de bőven osztogatott lelkikincseit is megköszönjem. Amint szerencséjük volt hallani és átélni, nemcsak biblikusprofesszor, hanem élő biblikus enciklopédia. Még a harmincas éveit alig járja, de olvasottsága, tapasztalatai túlhaladják az öreg bölcsekét, szerénysége és erényei pedig Krisztus evangéliumi tanácsairól készült másolatok. Imádkozzunk érette, hogy egyházunknak nagy reménye benne is teljesüljön. Szeretetünk melegében érezze mindig jól magát közöttünk. A paptestvéreimnek pedig a végzett lelkigyakorlat szép gyümölcseit kívánom a rájuk bízott híveik között.
(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 340–342. old.)
Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.
