Évközi XVI. vasárnap, B év, Jer 23,1–6; Ef 2,13–18; Mk 6,30–34
Szeretett Jó Hívek! Akik a bérmálásra önként jelentkezőket e szentség felvételére előkészítették, bő magyarázatát adták a történendőknek. A bérmáláskor – mint első pünkösd napján is – a Szentlélek Isten a lelkünkbe száll és megerősít minket, hogy hitünket állhatatosan valljuk és hitünk szerint éljünk. A hitben való kitartásban és a hit szerinti életünkben a Szentlélek Isten nemcsak az egyes embereknek alakítja át, díszíti fel és szenteli meg a sorsát, hanem általuk áldja meg a közösséget is, amelyhez tartoznak. Ezt a közösségre kiható jelentőséget akarja kihangsúlyozni, emberileg is biztosabbá tenni a hármas hitvallás és ígéret is, amely itt a bérmálkozandók részéről, előttünk, tanúik előtt elhangzik.
Összecsengést érzek a megismert Isten, igazság és törvény körüli hűtlenségekről és következményeiről szóló első olvasmányban, amelyet Jeremiás próféta mesterien felrajzolt. De az ő szavai itt már a büntetéstől, a babiloni fogságból való megszabadulásról beszélnek. Felcsillannak bennük a Dávid házának tett ígéretek arról a Jópásztorról, aki mint Ura és Istene eggyé olvasztja a megoszlott országot, a világ népeit. Ezek a próféciák még csak bátorítások azok számára, akiknek előbb át kell jutniuk a 70 éves sanyarú, megalázó, népzüllesztő fogságon, amelynek megrázó színeit, kiszolgáltatottságát ugyanaz a Jeremiás próféta siralmaiban jajgatta el. Ezeket a siralmakat azóta is mint saját sorsát olvassa, kesergi és kínlódja át minden bajbajutott nép. Mert amilyen rút a bűn és nagy a tévedés, olyan keserves szokott lenni majd’ mindig a bűnhődés is.
Mint az egész világnak szóló példa, olyan ismeretes az Ószövetség eseményei között Izrael népének vágya, hogy megszabaduljon az egyiptomi népölő rabszolgaságból. Amikor pedig ezt Jahve, az Istenük Mózes és a csodák sora által végrehajtja, amikor a bálványimádásról az egyetlen Isten, a Mindenható és egyedüli szellemi lény tiszteletére megkezdődik a nép újranevelése, hogy monoteizmusában első legyen a föld népei között, azonnal a Vörös-tengeren való csodálatos átkelés után s pont a vezető vének, tehát pásztorok izgatására elindul a választott nép lázongása is. Irodalmi színekbe öltöztette valaki mindjárt az első próbát. Eszerint Áron, a főpap ijedve jelenti Mózesnek, hogy a nép forrong és áldozni akar az isteneknek, amelyeket Egyiptom pompás szentélyeiben megismert és tisztelt. Mózes kiáll a nép elé és így leckézteti: „Gyalázat, amit mondtok! Tegnapelőtt még csókolgattátok bálványaitokat, a tegnap elpusztítottátok őket, ma pedig ismét nekik akartok áldozni. Tegnapelőtt elhagytátok Gózent, a tegnap örvendeztetek az egyiptomiak pusztulásán, ma meg vissza akartok menni? A tegnapelőtt eljegyeztétek magatokat az örökkévalóval, mint menyasszony a vőlegényével, a tegnap táncolva, énekelve ünnepeltétek diadalát, ma meg akarjátok tagadni? Tegnapelőtt valamennyien az Ő gyermekének vallottátok magatokat, a tegnap reszkettetek, hogy mindnyájan együtt fogtok elveszni, s ma pedig, amikor megmenekültetek, nem vagytok jobbak ellenségeiteknél, vetélkedtek?”
A mindig és mindenért elégedetlenkedőkért reszkető Mózest maga az Úr csitítgatja: „Ők aszerint cselekszenek, amilyenek. Én pedig aszerint, amilyen én vagyok… Ha megnyitom nekik az én forrásaimat, ők vizet követelnek, s ha megismertetem velük igazi valómat, kenyeret kívánnak tőlem. Majd hullatok nekik igazi kenyeret a Harmadik Égből, és mit tesznek akkor? Íme, a világ népei csodálkozva mondják: Isten mennyi ajándékban részesíti népét, ők pedig azt fogják nézni, milyen a liszt s ellenálló-e a kenyér, de hogy angyalaim készítették, azt észre se veszik” (Kodolányi János: Égő csipkebokor, 796., 801. old.).
Szeretett Jó Hívek! Nyilván kiéreztétek a példából, hogy nemcsak Izrael régmúltjáról, hanem minden idők minden népének tragikus állhatatlanságáról van szó. Nem volt a világon nagy nép és olyan magas kultúra, amely le ne zuhant volna, ha fiai feladták a jóban való kitartásukat. Ez világtörténelem kis dióhéjban összefoglalva. Nem egyedüli világbotrány, hogy a saját Messiását, Megváltóját küldi kereszthalálra a vezetők és a nép összefogása. A vén Európában és keresztény korban is megismétlődő szokás volt, hogy amit értelemmel és szorgalommal építettek szépet évszázadok, egy dúlás, megzavarodás és szenvedély dühében botor kézzel szétrombolták az állhatatlanok.
Szent Pálnak az Efezusiakhoz írt leveléből felolvasott részben Krisztus nagy művét és a kereszténység hivatását ilyen olcsó szokásokkal szemben ígéretes mondatokban foglalja össze: „Most azonban ti, akik messze voltatok, Krisztus Jézusban közel jutottatok, Krisztus vére által. Mint békeszerző… egy testben engesztelt ki Istennel úgy, hogy saját személyében megdöntötte az ellenségeskedést. Eljött, hogy békességet hirdessen nektek, a távollevőknek és békét a közelieknek, általa van szabad útja egy lélekben az Atyához” (Ef 2,13.15–18).
Ezek nemcsak ragyogó gondolatok, hanem a Szentlélek programja is, hogy a keresztény egység, testvériség, Isten egyetemes országa, amelyben fajok, nyelvek és bőrszínek már nem akadályok, meghonosodjon a földön. Nekünk lehet még ma is utópia és vízió, de a Megváltónak és megváltásnak korlátot nem ismerő akarata, hogy minden népek egy nyelven beszéljenek: a szeretet nyelvén, egy szívvel érezzenek: a jó testvér szívével, egyet gondoljanak: a kölcsönös segítést, egy a tilalmuk: hogy ne legyen közöttünk se pazarló, se nélkülöző. Ezekben születik meg a népek és a világ békéjének állhatatos vágya és létrehozó eszköze is. Spiritus ubi vult spirat = A lélek, ahol akar, ott sugalmaz a Szentírás szerint, akár a világot kormányzók terveiben vagy a legegyszerűbb emberek legszürkébbnek látszó tetteiben.
Íme, az evangélium szerint: „Az apostolok visszatértek Jézushoz (a missziós útjukról) és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak… Olyan sokan jöttek-mentek… hogy enni se maradt idejük.” Maga Krisztus is félrevonulást és imádságban való pihenést ajánl (Mk 6,30–32). Ők a magányt kívánnák most, de a tömeg ugyancsak étlen-szomjan Krisztust keresi és hallani kívánja. Krisztusnak: „Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok”, ezért nemcsak tanítja tovább őket, hanem először táplálja megszaporított kenyérrel az éhező, de jóra lelkes tömeget (Mk 6,34–43). Mai nyelven szólva a földgömböt nem lehet jobban hozzátámogatni a naphoz, holdhoz, mint azt az Isten teremtő akarata elrendezte, de függetleníteni, ellökdösni se jó, mert minden próba katasztrófát rejteget. Tehát azt a kiváltságos helyzetet kell megpártolni, hogy a megmérhető távolságokig a föld egyedüli hordozója az életnek és lakóhelye az Istentől is kényeztetett embernek. A tudomány és szeretet lelke azt diktálja, hogy megértsük és megbecsüljük az egész természetet, amit az Isten az embernek azért adott, hogy: „Uralkodjék rajta!” A tudomány szülte technika minden jeles eredményét használja fel arra, hogy közöttünk, testvérek között senki hajléktalan, szomjazó és éhező ne maradjon s minden korai halált okozó betegség megtalálja az orvosságát. Viszont semmilyen dicsőség, gazdagság, verseny, mohó sietség nem menti fel az embert a bűntől, ha beszennyezi az emberi élet alapelemeit, a levegőt, a vizet, magát a földet vagy akár az embert jó szándékú gondolatában. Örülünk, hogy a világ vezetői is érzik, látják, hogy mennyire idegen az emberiességtől a tömeggyilkoló fegyverek gyártása, versenye.
Szeretett Jó Hívek! A bérmáláskor tett hármas ígéret közepén áll a keresztény családi élet vállalása. A mai emberiség körülbelül egymilliárd családból áll. Ezek a családok nem élettelen molekulák, atomok, mint amelyekből aranygyűrűt vagy acéltengelyt öntenek. A család az emberi társadalomnak élősejtje, amelyet a Lélek önt eggyé, ahogy eggyé forrasztja az emberiség nagy családját. Isteni mű arányaiban és részleteiben is.
A férfiban a jó és kitartó munkaerőt, munkatársat, felelős vezetőt és hűséges végrehajtót csak azután kereshetjük, ha először férj és édesapa minőségében hozzászokott a rendhez, áldozatokhoz és alkalmazkodáshoz, lemondáshoz és készséghez, gondoskodáshoz és jó kedélyhez a saját családjában. Azoktól a nőktől várjuk a jó ízlést, tisztaságot, megbízhatóságot, hivatalok és üzemek egyensúlyát, rendjét, biztonságát, akik feleségi és anyai minőségükben, hűségükben, komolyságukban feddhetetlenek, s akiket gyermekeik szeretete és áldozataik sorozata, bölcsőre hulló könnyeik mostak olyan tisztára, hogy tiszteletet parancsoló példák, törhetetlen akaratok lesznek mindenütt a szenvedélyek között, éspedig minden luxusmániák és járványos divatbetegségek nélkül.
A Szentlélek hozza közel a hithez, magához az Istenhez is a gyermekeket, akik egy szívvé, egy lélekké tudnak válni szüleikkel és testvéreikkel. A felebaráti, testvéri szeretet friss forrásai innen buzognak fel. Az ábécé egyszerűségével és a 2×2=4 világosságával a családban tanulják meg, hogy még mások is vannak a világon s azok mind testvéreik. Ők sem élhetnek a mi jóságunk nélkül, s mi is koldusok leszünk, ha megtagadják velünk szemben a testvér jótetteit.
Mindezt összefoglalva, a Szentlélek, az Igazság Lelke tanít meg minket arra, hogy tömeges nagy bűnök nélkül is lehet bűnhődésünk és bűnbánatunk elég. Minden Szentírás és miszticizmus nélkül is felmérhetjük, milyen támaszunk és szerencsénk, hogy van Teremtő és Gondviselő Isten felettünk. Milyen biztonsága tetteinknek és sorsunknak, ha mindenben a testvér iránti felelősség vezet minket. Milyen felbecsülhetetlen kincs, hogy ezeknek megtanulására a Szentlélek Isten iskolát nyitott nekünk a házasság szentségében.
(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, II. kötet, Bérmálási beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 89–92. old.)
Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.
