Évközi XIV. vasárnap, C év, Iz 66,10–14c; Gal 6,14–18; Lk 10,1–12.17–20
Kedves Bérmálkozók, Szeretett Jó Hívek! Amíg a bérmálkozók a mai ünnepre előkészültek, az oktatások alatt sokszor hallották ismételni, hogy: „A bérmálás szentség, amelyben a lelkünkbe szálló Szentlélek megerősít minket, hogy hitünket állhatatosan valljuk és hitünk szerint éljünk.” A régi katekizmusok kibővítve azt is hozzátették, hogy: „A Szentlélek megerősíti a megkeresztelt embert”, mert a bérmálás az élők szentsége és ezt megelőzi a keresztség, amely által az Egyház tagjai lettünk és kaptuk a jogot, hogy a többi szentségeket is felvehessük. A bérmálás kiegészítője a keresztségnek és lelkileg nagykorúvá teszi az embert. Ezért a hasonlóság a keresztség szertartásához is, hogy a bérmálkozók megújítják a hitvallásokat és keresztségi fogadalmakat, amelyeket kiskorukban és helyettük a keresztszüleik tettek. Hitvallásukkal és ígéreteikkel nagykorúakká válnak, mert teljes öntudattal vállalják a keresztény életet minden kötelezettségével és felelősségével együtt.
Szent Pál apostol ezt a nagykorúságot és teljes kereszténnyé válást a maga személyében megvalósítva így fejezte ki: „Távol legyen tőlem, hogy mással dicsekedjem, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, amellyel számomra meg van feszítve a világ és én a világ számára.” Akiket pedig kereszténnyé tett, azoknál más mértéket és ismertető jelet mondott: „Nem az számít ugyanis, hogy valaki zsidó-e vagy pogány, hanem az a fontos, hogy Jézus Krisztusban újjászületett. Béke és irgalom azoknak, akik ezt a szabályt követik. Ők Isten igazi népe” (Gal 6,14–16). Ezeknél ugyanis eltűnnek a faji hovatartozás, büszkeség, versengés, a szétválasztás és elkülönülés minden földi, anyagi és szellemi okai. A béke és irgalom az ismertetőjeleik és ez az életprogramjuk is. Mivel mindenben a békét és a testvér megsegítését keresik, ezért az Isten igazi népe.
Amikor a püspök a bérmálkozónak homlokát a krizmával, az erősség jelével megkeni kereszt alakjában, azt mondja: „Vedd a Szentlélek ajándékának jelét!” Azután az Egyház nagykorúvá avatott tagját így köszönti: „Béke veled!” Ez a köszöntés nagy emlékeztetés a nyolc boldogságban is meghirdetett legszebb életútra és ismertetőjelre: „Boldogok a békességesek, mert ők Isten fiainak hívatnak!” Miután Krisztust a kortársai, de nyilván a hasonló merényletekre mindig kész emberiség nevében felfeszítették, szívét átszúrták és végleg eltemették, az a Krisztus, aki a világ legigazságtalanabb ítéletéért számonkéréssel jelentkezhetett volna, a feltámadása után, mint a próféták azt megjövendölték, a Béke Fejedelmeként tért vissza az élők közé, és mindig így köszöntötte a viszontlátott tanítványait: „Békesség nektek!”
Szent Lukács a mai evangéliumban érzékelteti Krisztus nagy gondját, mert az aratás, amíg az egész világon minden nép kereszténnyé lesz, és aszerint is él, valóban nagyon sok és az ehhez szükséges munkás mindig kevés. S akiket az aratásba küld, apostolainak nyíltan mondja: „Úgy küldelek titeket, mint a bárányokat a farkasok közé” (10,3), mert mindig meglesz a hajlam, hogy mint Kaifás és Pilátus a Jézus halála által remélte politikai rangjának biztonságát, a módosak, nagyok és törtetők a jobbak, szelídebbek feláldozásában keressék a maguk hasznát és dicsőségét. Figyelmezteti az apostolokat: „Ne vigyetek magatokkal se tarisznyát, se erszényt” (10,4). Ne higgyétek, hogy a jóságot, a békét meg lehet vásárolni pénzzel, nagy áldozatok nélkül. Így tanácsolja az apostol belépőjét: „Amikor valamelyik házba betértek, mindenekelőtt így szóljatok: Békesség e háznak! Ha békességes ember lakik benne, szálljon rá a ti békétek” (Lk 10,5–6). Az egész küldetés, amit adott a nagy aratáshoz, abban áll: összebékíteni az embereket Istennel, s ennek gyümölcseként összebékíteni, testvérekké tenni az embereket egymással.
Szeretett Jó Hívek! A mai olvasmányban Izaiás próféta ajkán Jeruzsálemről így szól az Úr: „Íme, én reá árasztom a békét, mint folyamot, és mint megáradt patakot, a nemzetek dicsőségét” (Iz 66,12), „hogy abból részesedjetek”. De ki merné ezt a fényes jövendölést a földi Jeruzsálemre vonatkoztatni? Azt földig lerombolta előbb Kr. e. 587-ben a babiloni Nabukonodozor, majd az újra felépítettet Kr. u. 70-ben Titus, a római vezér, a történelem példátlan kegyetlenségével. A régi dicső városból nem maradt más, mint a siralmak fala, néhány rom. Érték benne az, amit a háborgós kétezer év békés csendjeiben a keleti és nyugati kereszténység épített emlékeket Jézus szenvedése, halála és feltámadása helyein. Most két-három világ és népeinek ütközőpontja, merényletek helye és háborúk gyújtópontja, s nem a béke Jeruzsáleme.
„A mennyek országa bennetek vagyon” – így mondotta Krisztus. Ott van a felmagasztalt és békével megáldott földi Jeruzsálem is. Akik már az ötven éven túlhaladtunk, jól emlékezünk, hogy milyen boldogság töltötte el a népek lelkét 1945-ben, amikor a második világháború fegyverei elhallgattak, nem zúgtak a szirénák, nem süvöltöttek a bombák és nem volt minden esti szigorú törvény az elsötétítés. Pedig tele volt a világ sebesültekkel, félszegekkel, árvákkal, özvegyekkel, romokkal és szegénységgel. Kopott ruhában, foltos bakancsban, egyszerű tarisznyával és gyalog keresték a város lakói a pár napig tartó egyszerű eledelt falun. Mindenki koldusnak nézett ki, de senki se érezte magát annak. Hogy lehet a világ mégis olyan hamar és annyira feledékeny, mit is jelentenek az összelőtt, alig újraépült Jeruzsálemek? Jajgatunk, hogy maholnap elfogy benzinünk, kenyerünk, s minden, ami az élethez szükséges, még a tiszta levegő is. Komputeres űrrakétákkal tartunk számon mindent, ami a világűrben, földön, tengerekben és a föld alatt van. Csak éppen azt nem akarjuk tudni, hogy ma is, mint Isten és ember csúfságára kitalált modern Moloch,
még a látszólagos béke ellenére is a háborús gépezetek szerkesztése és hajtása eszi meg a föld jövedelmeit. Pontosan tudják azt is, hogy a világon mennyit költenek évenkint fegyverre, bombára, s azt is, hogy mennyi kellene minden éhező és rongyos jóllakására, felöltöztetésére, s bár az utóbbi az olcsóbb és az áldott, a biztonságosabb, semmi a világon nem akar a békesség útján, a békét termő célok felé indulni, haladni. Békéről beszélnek, háborút gyártanak. Szórakoztatják a világot rádióban és televízióban az atombombák fajainak leírásával, összehasonlításával, hogy abból a lelkünk komputerével tudjuk felmérni mi is, milyen kevés a remény az életre és hogyan settenkedik felénk a tömeges halál.
Szeretett Jó Hívek!
Elférne már köztünk az embernek egy helyesebb, tisztább, hogy ne mondjam, istenesebb arca is.
Egy festőművész azt mondta, hogy a legbájosabb vonás, amit az embereknél ellesett, az a pillanat, amikor a két összeveszett kisgyerek kezdenek kibékülni egymással. Versenyeznek a szeretet jeleinek halmozásában, mindegyik akarja mutatni a béke angyalát. Nincs ecset és nincs mód annak visszaadására. Albán származású, de jótékonyságának helyéről nevezték el korunk egy élő szentjét, az irgalmasság és béke angyalát, Kalkuttai Terézt. Csak ruhája mutatja, hogy szerzetesnő, ráncos és túlfeszített munkától, gondtól elkínzott arcáról még azt se lehetne megállapítani, hogy férfi-e vagy nő, nemhogy hazáját, fajtáját. Mert külsejében is egészen egyforma lett betegeivel, szegényeivel, akiket a félmilliárdnyi nép között Indiában gondoz. De ezt a minden földi bájtól megfosztott egyszerű lényt, akit az apostolok tüze hajt letörhetetlen erővel a jótettekre, fogadta és sokszor dicséri a pápa. Fogadták államelnökök is, és tudott dolog, hogy neki ítélték ez évben a Nobel-békedíjat. A hatalmon lévők gesztusában is benne van az elismerés, hogy
a béke útja ma is az egymást mentő munka, a megszervezett segítés, a szívesen hozott áldozat, és hogy egyedül csak az emberért érdemes költekezni.
A bérmálkozóknak, akik a Békesség Lelkével töltekeznek, csak annyit akartam ma mondani,
ha boldogok akarnak lenni és boldog világot akarnak érni, legyenek a béke fiai, keressék mindenben és mindenáron a békét.
(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, II. kötet, Bérmálási beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 247–250. old.)
A kép forrása: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség (ersekseg.ro)
Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.
