Jakab Antal püspök bérmálási szentbeszéde Gyergyóalfaluban 1983. július 17-én

Évközi XVI. vasárnap, C év, Ter 18,1–10a; Kol 1,24–28; Lk 10,38–42

Szeretett Jó Híveim! Akik a bérmálást előkészítő oktatásokon részt vettek, akik már a múlt években bérmálkoztak vagy mint gyermekek és ifjak hitoktatásra rendszeresen jártak, világosan tudják vagy könnyen visszaemlékeznek, hogy a bérmálás, rövid megfogalmazásban: „Szentség, amelyben a lelkünkbe szálló Szentlélek megerősít minket, hogy hitünket állhatatosan valljuk és hitünk szerint éljünk.” A bérmálás célja is egybeesik az emberi élet végcéljával, az evangélium szerint a legjobb választással, az örök élettel. Világos, hogy ezt mint jutalmat és versenydíjat a hitünk szerinti élettel kell megvenni. Vagyis életművészetet kíván az egyszerű embertől éppen úgy, mint a tudóstól. Ehhez kérjük és fogadjuk a bérmálásban a minket eligazító Szentlelket.

Nem mintha szükséges volna, de nyilván tudott, hogy a bérmálásra a szűkebb rokonság ünnepi asztallal, ajándékokkal is készül. Megünneplik, hogy egy leány vagy ifjú által két család új rokonsággal közelebb kerül egymáshoz. A mai vasárnap első olvasmánya lakomát ír le, amely a nagy pátriárka, Ábrahám sátra előtt megy végbe. Az evangélium pedig az Úr Jézus megtisztelését írja le Bethániában, Lázár házában. Megkísérthet valakit a gondolat, hogy nemcsak a bérmálás, az ünnepek, de a hit szerinti élet, a vallásosság is a munka és szorgalom csökkentését jelenti. Szent Pál pedig a lakomáikról híres rómaiaknak küldi a figyelmeztetést: „Az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazság, béke és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17).

Ha Ábrahámot a maga félnomád életével vesszük vizsgálat alá, négyezer évre visszahordó történelmi távlatában is észrevesszük rajta azokat a nagy és értékes jellemvonásokat, amelyeket ma sem nélkülözhet az emberiség. Káldea gazdag vidékének Uhr városát hagyja el, hogy tiszta istenhitét a bálványimádástól maga és leszármazottai számára megmentse. De ezt a maga igazi nevén honalapításnak nevezik új és elhanyagolt földön. Munkát és kenyeret kereső emberek megszervezését, nyájak és legelők teremtését jelenti az ígéret földjén. Ugyanaz a kéz ez, amely ma is szőlőhegyet teremt az omladékos, terméketlen domboldalon, búzamezőket a jól öntözött sivatagokban. De amikor a meghódított, munkával megszelídített földön osztozkodni kellett öccsével, Lóttal, elsőséget adott a kisebbnek a választásban. Olyan tett, mintha a Békesség Lelke sugallta volna. És olyan önuralom, amely mindig többet ért a vitézül mindent összetörő háborúknál. Ma is az a lélek és a béke üzenete a világnak, hogy egyetlen föld gazdagságain kell becsületesen megosztoznunk. Ezt kell úgy gazdagítanunk, hogy többet adhassunk, több jusson mindenkinek. Az osztozkodás eredménye is csak az lehet, hogy Ábrahám és Lót jó testvérek maradnak és egymásra tovább is vigyáznak. Tudott dolog ugyanis a bibliából, hogy a szomszéd törzsfő fogságába esett Lótot Ábrahám kiszabadította, de ezért kockára tette a háza, törzse egész népét és életét. Ezek a lelki értékek hozták le hozzá vendégségbe az ég lakóit. Ábrahám nem csupán a vendéglátás s mindig és minden népnél megbecsült szívesség címén kapta a nagy ígéretet, hogy felesége, Sára öregkora és terméketlensége ellenére fiat szül. Később is kitűnt az egyetemes és ragyogó jellem az adakozó Istennel szemben, amikor a parancsot kapta: „Vedd egyetlen fiadat, Izsákot, és áldozd fel nekem!” Kész feláldozni a fiát ugyanazzal az alázatossággal, ahogy áldozatot, ajándékot adott Melkizedeknek, a főpapnak. A meggyőződött és hitében tántoríthatatlan, hitéért mindig és mindenre kész férfi típusa ő. Nem hiába jelenti maga a neve, Ábrahám is azt, hogy: az Istenben hívők atyja. Eleve magyarázat nekünk, bérmálkozóknak ma, hogy mit jelent hitünk szerint élni.

Szeretett Jó Híveim! Csalódik az is, aki azt gondolja, hogy a mai evangéliumban az emberi szorgalom szerepét olyan tökéletesen játszó Márta gyors mozgása, keze ügyessége egyedül a fontos. Hogy Mária „a legjobb részt választotta”, amikor az Úr Jézust hallgatta, és hogy milyen a maga valójában ez a legjobb rész, az nemcsak akkor tűnik ki, amikor szenvedése előtt megkeni Jézus lábait illatos olajjal, hanem akkor teljes igazában, amikor a többi síró asszonyokkal együtt látja a megkínzott és keresztet hordozó Mestert. Amikor az ellenséges tömeg közepette néhányadmagával marad a kereszt alatt fájdalomtól megtépett ruhával és kockázattal, kiteszi magát az azonos sorsnak, legalább a lehurrogásnak. Halála után sietve temeti Jézust, sírját látogatja és félti, bár magának a feltámadt Krisztusnak sem tudja első hallásra elhinni, hogy új életre támadt a sírból. Ennek a lakomának is az a rangja, fénye és vége, hogy megcsodáljuk a Szentlélek remekét, aki a hitét állhatatosan vallja.

Korunknak egy mély hitű papja így fejezte be az imádságát: „Uram, három szívet adj nekem! A gyermek szívét a hitemhez, az édesanya szívét a szeretethez és a férfi szívét a cselekvéshez” (M. S. Ailer, In.: Cserháti József, C év, 410. old.).

Szeretett Jó Híveim! Nyilvánvaló, hogy ma, amikor hajók, vonatok, repülők, telefon, rádió és televízió által közelebb kerültünk egymáshoz, szeretetben is testvéri közelségbe kell jutnunk, inkább, mint azok a régiek, akik éppen csak alig ismertek némi írásjeleket. Ehhez azonban nemcsak a kiváltságos férfiak, szentek, hanem minden erősszívűek bátor, kiálló és áldozatos cselekvésére van szükségünk. De ezt a szeretetet és a cselekvést is a hit hivatott táplálni, és az Egyház sem hiába könyörög minden szentmise kezdetén: „A Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal!”

Igaz marad a világ végezetéig, hogy Máriához hasonlóan a legjobb részt választotta, aki üdvösségén munkálkodik, mert „azt nem veszik el soha”, de a II. Vatikáni Zsinat Egyház a mai világban című enciklikája azt mondja: „Az üdvösség várásának nem szabad csökkentenie a mostani föld szebbé tételén való szorgoskodást, hanem inkább fokoznia kell, hiszen itt van növekvőben az új emberi család teste, amely némiképp már sejteti az eljövendő új világ körvonalait.” Holdra, csillagokra lehet kirándulni rakétákkal, űrhajókkal, de az egész emberiség ezután is csak a földön fog lakni. Ebből a nagy családból nem lehet kivándorolni, hanem azzal össze kell forrni, eggyé válni. Nem az a programunk, hogy már mindent megkaptunk-e, amit szemünk-szánk kívánt, hanem az, hogy mi lesz a következő évtizedekkel, évszázadokkal, vagy hogy jobban érthető legyek: mi lesz a gyermekeitekkel és unokáitokkal. Ha vannak és lesznek jelek, amelyek jövőt ígérnek, azoknak nem elég távolból szemlélve örvendeni, hanem hozzá kell adni értelmünk, gondunk és verítékünk legjavát. Vagyis elébe kell mennünk.

VI. Pál pápa, korunk egyik legnagyobb embere, aki a béke ügyét annyi szorgalommal szolgálta s a népek egymásra találásának, megbecsülésének útjait annyira egyengette, 1977-ben egyik szerdai napon a tízezer ülőhelyes nagy teremben ilyen lelkesen biztatta a nagy tömeget: „Szeressétek a kort, amely a tietek, a feladatokat, amelyek titeket várnak, tegyetek meg mindent, amit az emberek és a jövő tőletek kívánnak.”

A Sankt-Gali Kódex évezredekkel ezelőtt már akart ilyesmit mondani nekünk: „Mindig eredményt akarunk látni. Azt hisszük, akkor van értelme életünknek, ha itt és most magunknak alakítottuk a világot. Pedig a csillagok fénye sincs itt azonnal, sőt vannak olyan távoli égitestek is, amelyekről a fény már elindult felénk, de csak más nemzedék fog ráfigyelni.”

Szeretett Jó Híveim!

Szeressétek a kort, amelyben éltek, és legyetek kész mindenre, ami szebbé, jobbá teheti azt.

Úgysem forgathatnók ki a dolgok értékrendjét, mintha cseréppel fedett vagy betonból épült, virágos erkélyű, jól fűtött lakásainkból zsúpfedeles, füstölgő házaink után siránkoznánk, autóbuszaink vagy saját gépkocsijaink jól kárpitozott üléseiről fakó szekér-kenderhám után sóhajtoznánk. Mintha öltözeteink változatossága helyett a régebbi lábbelik porászait, szíjait, évtizedeken át agyontalpalt, foltozott egyetlen pár bakancsot szeretnők visszahívni. Járjatok csak biztosan és figyelve az aszfaltutakon, becsüljétek meg az időnyereséget a villanymozdonnyal száguldó vonaton. Erdő, mező, víz és tenger minden kincsét vegyétek észre, mert jó elosztással mindenkinek bőven jutna belőle. Szeressétek az iskoláitokat, gyermekeitek bizonyítványait, diplomáit, nemcsak azért, mert benne van, mint varázslatos szalvétába csomagolva, a jövő kenyerük, hanem mert az mindenki számára ígéret a mára, a holnapra és a jövőre. Szeressétek a munkát, amelyről közmondás lett minden népek ajkain, hogy „a munka nemesít”. Szeressétek a szerszámaitokat, amelyekkel mezőn, erdőn, gyárakban vagy tervezőasztaloknál dolgoztok, mert az nem olyan idegen, kíméletlen és rideg valami, mint amely csak arra való, hogy vér és vízhólyagos legyen tőle az emberek keze. Abban benne van nemcsak az új ruha, kenyér és lakásunk illata, de a cím is, hogy mint értelmes, szorgos, ügyességgel megáldott népet mindenki megbecsüljön minket.

„Legyetek tökéletesek, mint a ti Mennyei Atyátok is tökéletes!” Ez volt Krisztus biztatása az Őt követők számára. Nekünk, keresztényeknek a tetteinkben van a hitelünk, a hitvallásunk és az emberi társadalom előtti igazolásunk. Egyházunk sorsát figyelő főpásztor, Thalhammer így fejezte ki ezt a kötelességünket: „Az a keresztény, aki valamilyen közösségben a teljesítmény és odaadás tekintetében lemarad a hitetlen társa mögött, nem világít, hanem rossz fényt vet az evangélium hatékonyságára.”

Mi azért jöttünk, és azért osztjuk ki a bérmálkozóknak és nektek a Teremtő Szentlelket, hogy ráébredjetek és ne feledjétek egy egész életre:

emberi rangos kötelességetek, hogy a világot, amelyet az Isten teremtett, de a ti kezetekbe adott, teremtő munkával továbbtökéletesítsétek és korotokat a legjobb tehetségeitekkel feldíszítsétek Isten dicsőségére, a ti és az egész világ bővebb örömére. Ti a béke fiai vagytok, s ez a békés világ programja, amire mindenki annyira reászomjazott és várva vár.

(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, II. kötet, Bérmálási beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 254–257. old.)


Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.