Jakab Antal püspök bérmálási szentbeszéde Fogarason 1980. június 15-én

Évközi XI. vasárnap, C év, 2Sám 12,7–10.13; Gal 2,16.19–21; Lk 7,36–8,3.

Szeretett Jó Híveim! Sámuel próféta mielőtt még Sault, majd Dávidot a zsidó nép kérésére, hogy nekik is királyuk legyen, felkente volna, mint a teokratikus állam vezetője fejedelemnek is számolható. Mégis kemény beszédnek hangzik, amit királyához, Dávidhoz intéz: „Miért vetetted hát meg az Urat és tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében? Kard által elveszítetted a hettita Uriját, hogy feleségül vedd a feleségét. Igen, elveszítetted az amoniták kardja által! Nos, a kard sohase fordul el házadtól, amiért megvetettél és elvetted a hettita Urijától feleségét, hogy asszonyod legyen” (2Sám 12,9–10).

E mögött a merész és kemény számonkérés mögött magában a Szentírásban is egyszerűnek látszó szerelmi kaland lappang. Dávid király hegyen épült palotájának lapos tetején sétál, és meglátja a szomszéd kert medencéjében fürdő Betsabét, Urija feleségét meztelenségének ingerlő szépségében. Hatalmasok módján házába viteti a szép asszonyt és magáévá teszi. Egy idő után hazaküldi. A paloták története nem szokott titok maradni, s amikor Urija, a vitéz hadvezér a harctérről hazatér, megtudja a történteket, s nem hajlandó felesége házába hazatérni, mert megveti őt, még ha a király szeretője is. A király, hogy a bűnt bűnnel fedezze, és ne legyen szerelmének útjában a férj, üzen Joábnak, a fővezérnek a harctérre, hogy Uriját tegyék a legveszélyesebb ütközőpontra s hagyják védtelenül. Így vész el az amoniták kardja által, s a szép özvegy bevonul a királyi palotába. Dávidnak akkor már több tucatnyi felesége volt és válogathatott volna, hogy mikor és kivel hál, de ő elkívánta hozzá a legvitézebb és hűséges vezérének szeme fényét és szíve aranyát, Betsabét. A tett bevonult a bibliából az irodalomba és a művészetbe is, de a jegye mindig nemcsak Sámuel próféta, hanem minden igaz ember háborgása. Hiába írta Dávid a Miserere és a többi bűnbánati zsoltárait, nagy neve mellett rajta maradt ez a történelemarányú nagy árnyék is.

Szeretett Jó Híveim! Tanúi vagyunk, hogy az embereket kíséri és kísérti a bennük rejlő hármas kívánság, amint azt már Szent János apostol első levelében (2,6) megírta: a concupiscentia carnis, vagyis a test kívánsága az a belső ellenség, amely a szertelen nemi élvezetekben a korai halálig tudja kergetni az embert. A második a concupiscentia oculorum, vagyis a szemek telhetetlensége, amelynek olyan mély a bírásvágya, hogy ha az egész világot neki adnák, akkor sem tudna betelni. A harmadik a superbia vitae, vagyis az élet kevélysége, amely mindig hatalomra tör. A világ csodálva látja, hogy a nemiség túlhajtása hogyan pusztítja el már fiatalon az életet, tesz rendetlenné mindent körülötte, hivatást, foglalkozást, felelősséget. Szétdobál feleséget, gyermeket, szerencsétlenné tesz más családokat és elveszteget mindent, amit mások szépet és jót adhattak volna életében neki. Nem győzi az orvos eléggé ajánlani a másiknak, hogy ne az orvosságok tömegét keresse, hanem a kanalat és poharat, a cigarettát tegye le idejében, amíg még áldozata nem lesz a szíve, tüdeje. Meghökkent, mert nem tudjuk megérteni, hogy aki már annyit harácsolt, hogy századmagával se tudná elkölteni, miért gyűjt tovább, törvénytelen, tolvaj utakon, s azok kárára, akiknek még a betevő falatjuk is kevés és silány. Mekkora és milyen a szíve és étvágya, hogy magába gyömöszölné a fél világot. Rettegve félünk azoktól, akik a Szentírás szerint vasvesszővel kormányoznak százmilliókat, és azon fáradnak, miképpen tudnák szolgákká tenni a többi milliárdokat, mert hajtja őket az élet kevélysége.

Hiába állunk elő vádlóként, mert érezzük, hogy minden túlzó vágynak, bűnbe sodró erőnek gyökere megvan mindegyikünkben. Hazug volna még a szent is, aki azt mondaná, hogy neki sikerült mind kiölni magából azt a belső ravasz kis motort is, ami bűnre viheti az embert. Akár tagadja, akár beismeri a világ, de mindenki érzi, hogy az a mesének hangzó történet a biblia kezdetén az eredeti bűnről a legszomorúbb valóság, amely bennünk hagyta mérgezett fullánkját, mert világarányokban és egyéni tragédiákban, sőt apró csalódásainkban is látjuk: értelmünk elhomályosodott és akaratunk rosszra hajló lett. Aki ezzel nem számol, elvéti magánéletének apró kis ösvényét éppen úgy, mint az is, aki mások vezetésével hazardírozik.

Szeretett Jó Híveim! A bűn pedig bűn marad és versenyt fut az emberrel, kíséri kegyetlen hajcsár ostorával, ha meg nem szabadítják tőle. Tanúi voltunk, hogy akik valóságos bűneikért tucatnyi börtönévet kaptak és a börtön odúiba már belesápadtak, nem tudtak megszabadulni bűneik ostorától, s ugyanakkor az ártatlanul elítélt megbékélten mondotta a maga imádságait.

Valahogy így értjük meg a történetet Simon farizeus házában, amikor Krisztus a kétféle adós példája után így szól a bűnbánó Magdolnához: „Bűneid bocsánatot nyernek.” S mert csodálkoznak és összesúgnak az emberek: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?”, ismét az asszonyhoz fordul: „A hited megmentett. Menj békével” (Lk 7,48–50). Majd megtudják, hogy kicsoda az, aki a bűnbocsánatot, a legnagyobb kincset és vigasztalást hozta a földre, amikor Krisztus a kereszten a latornak is azt mondja: „Még ma velem leszel a mennyben.”

Az egész evangéliumnak, amely örömhírt jelent, ez a lényege, hogy megbocsáttatnak még itt a földön a te bűneid. Ezt az örömhírt vitték világgá az apostolok, és az első gyülekezetek az őszinteség megrendítő formáiban vallották meg bűneiket, hogy feloldozást nyerjenek és azután az apostolokkal és utódaikkal leülhessenek a Krisztus utolsó vacsoráját ismétlő Eucharisztiához és agapéhoz.

Ez a bűnbocsánat Krisztus halálával mindennél drágább áron jött létre, s azért járt mindig azzal a kötelezettséggel, hogy ne csupán a bűnbánat előzze meg és ígéret kövesse, hanem maga a megváltozott élet. Itt ragyognak fel Szent Pál apostol szavai a mai szentleckében: „Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett és feláldozta magát értem” (Gal 2,20).

Szeretett Jó Híveim! Aki túl van azon, hogy Jézus Krisztus valóságos történelmi személy, valóságos Isten és valóságos ember, túl van Krisztus halálának és feltámadásának nagy misztériumán, annak könnyű felmérni, hogy ennek az Isten arányaihoz is csodálatos tettnek megvannak az eredményei, és azok másak, mint a földi találmányoké és ügyeskedéseké. Ennek nyilvánvaló, hogy a megváltás gyümölcsei a hét szentségen keresztül állandóan áramlanak az emberiségre, és nagy kárt szenved, aki nem részesül benne. A keresztény élet ábécéje a keresztséggel kezdődik, amely eltörli az eredeti és minden más bűnt és Isten gyermekévé visszafogadja az embert. Ha már nem kerülhetjük el a bűnt, szükségesebb a kenyérnél és levegőnél, hogy a bűnbánatban feloldozást nyerjünk. Különben sohase tudnók meggyőzni magunkat, hogy megbocsátattak a bűneink. Kell maga Krisztus az Oltáriszentségben, hogy tudjuk, egészen egyek vagyunk vele, örök és szent a szövetségünk az Újszövetség áldozatában.

Ma pedig a Szentlélek Isten kiárad a bérmálkozók lelkére, hogy hitüket állhatatosan vallják és hitük szerint éljenek. Jön olyan erővel, mint az első Pünkösd napján, mert hitvallásunk, ígéreteink az Ő kezessége nélkül vérszegények, rövid életűek lennének. A bennünk élő test és szemek kívánsága és az élet kevélysége könnyen elsodorná. De az Erősség Lelke, mint eddig is, szenteket és mártírokat nevelt, meg tudja erősíteni hét ajándékával úgy az embert, hogy Szent Pál szavai szerint úgy hasonlítson tetteiben Atyjához, az Istenhez, mintha Krisztus élne benne.

(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, II. kötet, Bérmálási beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 244–246. old.)

A kép forrása: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség (ersekseg.ro)


Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alap nyújtott támogatást.