A szentbeszéd témája: Az Igazság Lelke
Szeretett Jó Híveim! Egyházközségeteknek virágai, körülbelül a 12 és 25 év közötti fiataljai jelentkeznek ma, és a püspöktől, az apostolutódtól a bérmálás szentségét, a Szentlélek hét ajándékával együtt kérik. Erre feljogosítja őket nemcsak a keresztségük, amely által az Anyaszentegyház tagjai és Isten kedves gyermekei lettek, hanem a tény is, hogy elérték a lelki nagykorúság korhatárát. Betöltötték legalább tizenkettedik életévüket, és szabadon tudnak határozni, hogy vállalják-e a bérmálással járó kötelezettségeket. Nem rohannak neki készületlenül a hitvallásoknak és ígéreteknek, amelyeket valamikor megkeresztelésükkor helyettük keresztszüleik tettek, hanem külön oktatásban közeli ismeretséget kötöttek a Szentlélekkel, aki a bérmáláskor a lelkükbe száll és megerősíti őket, hogy hitüket állhatatosan vallják és hitük szerint éljenek. Amikor a püspök a nagycsütörtökön megszentelt krizmával kereszt alakjában megkeni homlokukat, akkor veszik a Szentlélek ajándékainak jelét. Ez lesz a pecsétje a keresztségi fogadalmuk megújításának, de ezt a jelet követi életük fénye is, amely bennük Krisztus tanítványát hirdeti mindenki előtt és jó hírét kelti keresztény voltuknak és Egyházuknak.
Az Úr Jézus Krisztus az utolsó vacsorán búcsúbeszédében azzal vigasztalta az apostolokat: „Jó nektek, ha én elmegyek, mert ha elmegyek, elküldöm nektek az Igazság Lelkét, aki megtanít titeket minden igazságra.” Csak a Jó Isten tudná felmérni, hogy amióta ember van a földön és gondolkozás, tudósok, művészek, bölcsek és egyszerű emberek mindig és mennyire keresték az igazságot és milyen áldozatokat hoztak érette. Azt sem volna könnyű felmérni, hogy a hazugság lelke hányszor vezette félre az egyes embereket, tömegeket, országokat, és fürdetett meg, s pont az igazságot hangoztatva, fél világot a saját vérében.
A bérmáláskor a hitvallást és az ígéreteket együtt teszitek, az áldásokat is közösen kapjátok, de a Szentlélek ajándékainak jelét, a keresztet mindenkinek külön rajzoljuk a homlokára. Azért, mert az Igazság Lelkének mindegyikhez külön meg kell érkeznie és vezérül mindvégig, míg Istenéhez visszatér, vele kell maradnia.
I. János Pál pápa, aki mindössze egy hónapig örvendeztette meg az Egyházát derűs mosolyával, velencei pátriárka korában sorozatos cikkeket írt a Páduai Szent Antal Hírnöke című folyóiratba. Cikkét mindig valamely íróhoz, tudóshoz vagy szenthez címezi. Egy rövid levelet a végén még az Úr Jézushoz is írt, hogy meg ne sértse figyelmetlenségével. Második cikke levél Mark Twain modern íróhoz és abban az író Tom Sawyer kalandjaival foglalkozik. Mark Twaint például egy leány a könyvek értékéről kérdezte. Azt felelte, felbecsülhetetlen az értékük, de különböző. Például egy bőrkötésű könyv remekül alkalmas borotvafenésre, egy tömören fogalmazott pici könyv – a franciák remekül értenek ehhez – kitűnő alátét az asztalka rövidebb lábának, egy vastag szótár kitűnő lövedék, ha a rendetlenítő kandúrra célozunk, végül pedig egy nagy atlasz pompásan megfelel egy kitört ablak beragasztására. Az értékek ugyanis ízlés és vágyak szerint hamar és nagyon változnak. Például minden emberben nem egy, hanem háromféle ember lakik. Vegyek csak egy akármilyen Jánost. Ott van benne az első János, vagyis az, akinek ő maga hiszi magát, ott van a második János, akinek tartják azok a többiek, akik tetteit látják, és végül ott van a harmadik János, aki a valóságban az igazság csalhatatlan mérlegén áll. Egy fényképen mindenki saját magát keresi elsőnek, sőt lehet, a leghelyesebbnek is látja. A ravasz író, Twain bizonyítékul beszél egy apró csigáról. Ez egyszer egy obeliszkre mászott, s az utána maradt nyálkás nyomát szemlélve azt mondotta: „Nyomot hagyok majd a történelemben!”
Az Igazság Lelkével versenyt űz bennünk a csalás, még az öncsalás lelke is. Egyik jele hibáink kicsinyítése. Néhanapján felhajtok egy-egy pohárkával – mondja a mi emberünk. A többiek viszont biztosítanak, hogy isznak, mint a kefekötő, mindig száraz a torkuk. Néha szeretek egy kis kóstolót – mondja Szent Bibiána híve, mások tudják, keze folyvást útban van a szája felé. Szelíden mondja egy asszonyság: „Kicsit ideges vagyok, néha hatással van rám valami.” Ismerősei köszönik szépen ezt a hatást, mert látják, morcos, házsártos, bosszúálló, lehetetlen hárpia. Albino Luciani, a velencei pátriárka, I. János Pál pápa hozzáteszi: Szalézi Szent Ferenc püspök, író, mint én és humorista, mint te, ezt írja: „Felebarátainknak csekélységeket is felrovunk, saját magunkat nagy dolgokban is kimentjük. Minél drágábban akarunk eladni, de minél olcsóbban venni. Mások esetében igazságot kívánunk, magunknak irgalmat, elnézést. Azt akarjuk, hogy szavainkat jóra értelmezzék, de mi nyomban felhúzzuk az orrunkat mások szavaira. Ha egy alárendeltünk nem elég udvarias hozzánk, akkor minden rossz, amit csinál. Saját jogainkat könyörtelenül megköveteljük, mások azonban csak módjával kérjék azt is, ami szigorúan az övék. Amit mi teszünk másokért, mindig soknak tartjuk, amit mások tesznek miértünk, semminek tekintjük.”
Szeretett Jó Híveim! Engedelmet kérek, ha ez a pápától kölcsönvett történetem kissé hosszúra sikerült, vagy még inkább, ha gyerekesnek látszik, de elmondottam, mert belőle az író szándéka szerint is komoly következtetések származnak. Ezzel a kétféle mérleggel mérő és egy személyben három János mindenkiben megvan gyökerében, és csak az a kérdés, mi lesz a teljes valósága, mit hoz ki magából a világ piacára az emberek számára. Ha ez a három János meg tudna maradni egyetlen kapun belül, s megelégedne a maga fura gondolataival, magáról szőtt felfogásával, azt is számon kérné az Isten, lemérné az Igazság Lelke, de nyugodtak lehetnének tőle kortársai.
De mi már majdnem a kétségbeesők könyörgésével kérjük a Szentlélek Istent, az Igazság Lelkét, jöjjön el és teremtsen rendet ebben az egész világot átfogó csalások útvesztőiben és ijesztésében. Tanítsa igazságra és békességre az édesapákat, édesanyákat, hűségre a házastársakat. Felelősségre az ábécét tanuló gyermekektől a sírba hajló öregekig az emberek minden kategóriáját. Tanítsa becsületességre a munkával, köz- és magánvagyonnal szemben mindazokat, akik a kenyérre igényt tartanak. A petróleumtól elkezdve minden címeken olyan feszült a föld népei között a helyzet, mint egy kitörő vulkán belső morajlása. Mindent meg lehet szelídíteni, minden különbséget ki lehet egyenlíteni, minden ellenségeskedést barátsággá változtatni, mindenen lehet nemcsak vitatkozni és fenyegetőzni, hanem megegyezni is, csak a népek lelkébe költözne bele az önzés és hamisságok helyett az Igazság Lelke.
Azt mondhatná valaki, hogy ezek mind csak jámbor óhajtások, kegyes, istenes kívánságok, de egészen más a világ. Azt tudjuk, hogy más a világ. Nincs nap, amikor az állítólag békés korszakunkban valahol százával ne esnének el fegyvergolyótól emberek és ne hányódnának hajókon és tengereken az otthonukból elmenekültek. Joggal kérdezzük: milyen lélek diktálja, hogy kábítószerektől emberroncsokká váljanak százezrek, olyan fiatalok, akik alig értek el a bérmálkozás koráig? Ki nem látja a különbséget a két csoport között? Milyen célt követnek a semmi munkát nem vállaló, világjáró csavargók, milyen rákbetegsége korunknak a megszervezett merénylők elszaporodása és határt nem ismerő vakmerősége? Hol van legalább a megbántott és bosszúálló viszonya a repülőrablók tetteinél? Ki és miért lesz áldozat?
Az elmondott mesének az a vége, hogy
eljött az idő, amikor az Úristen közbelépését kell kérnünk. A Szentlélek Istennek, a Bölcsességnek és Igazságnak újra eljöttét, hogy korszakunkat, mint törött hajót, kiszabadítsa ebből a történelemben páratlan viharból. Mi ennek a Szentléleknek követségében járunk és az Ő igazságához új apostolokat toborozunk.
(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, II. kötet, Bérmálási beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 268–270. old.)
A kép forrása: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség (ersekseg.ro)
Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. nyújtott támogatást.
