Jakab Antal püspök bérmálási szentbeszéde Bólyán 1974. június 9-én

Szentháromság vasárnapja, C év, Péld 8,22–31; Róm 5,1–5; Jn 16,12–15.

Szeretett Jó Hívek! Szerencsés véletlen folytán bérmálási ünnepetek Szentháromság vasárnapjával egybeesik. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kereszteltek meg titeket, hogy földi szüleitek után gyermekei legyetek az Atya Istennek, társörökösei a Megváltó Jézus Krisztusnak és megszentelt templomai a Szentléleknek. A kereszt jelét, amelyet napi imáitok elején magatokra rajzoltok és vele fel is veszitek a nap gondjainak keresztjét, a Szentháromság három személyének neve és segítségének ígérete tölti be. Ma a nagycsütörtökön megszentelt krizmával kenjük meg kereszt alakjában homlokaitokat, s a Szentlélek a lelketekbe száll és megerősít, hogy hiteteket állhatatosan valljátok és hitetek szerint éljetek. A krizma és a szentkereszt jelét ismét csak követi az Atya, a Fiú és a Szentlélek neve. A keresztségi fogadalom megújításában is hitvallást tesztek az Atya mellett, akié a világ teremtésének a műve, a Fiú mellett, akit Megváltónkként ismerünk, és a Szentlélek, valamint a katolikus Egyház mellett, amely által a Szentlélek megszentel minket.

Újságokat, folyóiratokat, könyveket olvasó modern embernél, akinek nagyobb valóság a játékasztalra dobott, veszni hagyott százlejese, mint a hit vagy az Isten, aki láthatatlanságba burkolózik, könnyen felvetődik a kérdés: nem misztifikált csalódás-e Szentháromságról beszélni, aki három személy és mégis egy Isten? Világűrt kutató távcsövekkel se látható, s mi Teremtőnek mondjuk.

Még mielőtt Jézus a Szentháromságról olyan közvetlenül beszélt volna, mint belső családi dolgokról szokás, még mielőtt csillagos ég és föld tudománya könyvtárakká dagadt volna, az eltemetett régi kultúráknak is voltak tiszta és világos fogalmai. Barlangok, sziklák, emlékművek felírásait csak most kezdik olvasgatni, s akik annak nyitjait megtalálják, megdöbbennek, hogy könyvtárak helyett milyen röviden, néhány jelben mondják el az ég, föld, világ, ember, Isten, élet, halál, csillagok viszonylatait, lényegét, törvényét… A jelek előtt megszűntek még a nyelvi nehézségek is, mert mintha az emberiség egyetlen nagy család lenne, minden nép egyformán értette, olvasta a jelbe vésett nagy igazságokat.

Mózes egyik tudós kortársa, Amenhotep fáraónak, aki megdöbbenve áll Aton isten obeliszkje előtt, így magyarázza a titkokat: az obeliszk egy négyzeten áll és négyszögek az oldalai, mert minden, ami teremtmény és anyag, hosszúság, szélesség, magasság és mozgás négyes dimenziójába van szorítva. Ezeket a háromszögek fejezik és fedik be, mert hármas a legfelsőbb lény, aki mindennek teremtője. Minden erőnek ősforrása, minden bölcsesség kezdete az Ige és a Szeretet kiáradása, végtelen gazdagságban. A kettőnek összege hét, ami a teremtés hét napját, vagyis korszakát fejezi ki. Az obeliszk oldalainak és háromszögeinek vonalai a nap, a hold és főbb csillagaink távolság-, mozgás-, hónap- és nap-, év- és szökőévciklusait olyan pontosan tartalmazzák, hogy nem talál bennük hibát a mi elektronikus számítógépünk sem. A háromszögek meghosszabbított élvonalai a végtelenbe tárulnak ki, sehol véget nem ismernek, s ugyanazt akarják mondani, mint a legmodernebb tudósok, hogy a világ egy mérhetetlenül kis pontból, de olyan energiával indult, hogy azóta is mind tágulóban van és határait hiába kergeti emberi kíváncsiság vagy távcsövek mohósága. Nincs vége se térnek, se időnek, mert ilyennek szerkesztette, aki maga is végtelen: az Isten, s aki nagyobb valóság, mint maga az egész világ. Mi az ősszülőktől kezdve mint emberek az anyaghoz is tartozunk, és kulcsszámunk lett a hetes, amelynek érezzük súlyát és örömét. A hét főbűn: a kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, harag és a restség, mely természetünket uralja, visszahord minket állandóan ahhoz a tragikus ponthoz, ahol a kevélység címén Isten ellen az ember első lázadása megtörtént s az ősszülők családfáján át a vérünkbe szűrődött. Hogy ne uraljon minket az anyag, még a test se, mint az állatokat, hogy legyen és helyreálljon a szellemi rokonság is az Istennel, jött megváltásunkra Jézus Krisztus. Kereszthalálának gyümölcsei a keresztség, bérmálás, oltáriszentség, bűnbánatszentség, szentkenet, egyházirend és házasság, vagyis a hét szentség, amelyek által az állandóan kinyíló hét bűnsebünket az Egyház gyógyítgatja. Ezeken a szentségeken keresztül érkezik a Szentlélek, aki hét ajándékával díszíti újra az embert, hogy ne csak lássék, de Isten gyermekének is érezze magát.

Testvéreim! Ezeket a kőbe és súlyos történelembe vésett igazságokat fejezi ki a Példabeszédek könyve, amikor a teremtésről beszél, ahol az Atyával együtt jelen van a Szentlélek és a Fiú Isten is: „Én, a bölcsesség… ott voltam, amikor az eget teremtette és határvonalat húzott az őstenger és az ég között, amikor hatalmával elválasztotta a vizeket: helyet jelölt fenn a felhőknek és lenn az óceánok forrásainak.” Nem Pilátus és nem Kaifás kényszerítette Krisztust a keresztre, hanem a szeretet, hogy rajtunk, fiain és testvérein segítsen. Örök vállalkozás volt ez, amelyet a Szentírás ugyanott fejez ki: „Örömmel vagyok a világban, amelyet Ő alkotott: szívesen élek az emberek között” (Péld 8,22.26–28.31).

Szent Pál apostol a ma felolvasott szentleckében a rómaiakhoz beszél. Akkor szól hozzájuk, amikor már nemcsak Seneca, Cicero és a többi bölcsek, de a legegyszerűbb népeik is belátták, hogy az istenek százaiból se lehet összefaragni egy embernyi jellemet. Amikor szemeikkel látták, hogy az anyag imádatában elvész nemcsak a tudomány, kultúra, művészet, de maga a birodalom is, új hangot üt meg: „Békességben éljünk tehát Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Nem azért, mintha a mi haragunk zavarba hozná az ég és a föld teremtőjét, hanem: „Legyünk büszkék rá, hogy az Isten gyermekei vagyunk és így reményünk van az örök dicsőségre” (Róm 5,1–2). Ez az istengyermekség ugyan nem veszi le a mi vállainkról se a Krisztus keresztjét, nem mentesít a szenvedésektől, még a testünk elmúlását se akadályozhatja meg, de értelmet ad mindennek, ami velünk történik, és minden próbában benne van az örökjutalom záloga. Nehéz a szenvedést felmagasztalni s nehezen értették zsidók és pogányok akkor is. Csak a Szentlélek eljövetele után volt joga Szent Pálnak is így biztatni: „A reményben pedig nem csalatkozunk, mert Isten szeretete szívünkbe áradt, amikor eljött hozzánk a Szentlélek” (Róm 5,5). Ilyen volt az ígéret is, amit Jézus maga tett búcsúzásakor: „Amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 16,13).

Szeretett Jó Hívek! Nem jöttünk ide a hatalmak, dörgés és villámlás, viharok és földrengések, számonkérések és büntetések haragvó istenével. Az Atya nevében jöttünk, aki már akkor is ismert és szeretett titeket, amikor a föld sem volt, amelyen jártok. Szeretett és szeret úgy, amint vagytok, minden hibáitokkal és erényeitekkel együtt. Jobban, mint édesapátok, édesanyátok tehette és teheti, akiket szintén ő adott nektek, de emberi mértékre szerkesztette őket, míg az Ő szeretetének határa nincs. Mellette tesztek hitvallást ma, de imádságotokban külön-külön vagy együtt itt a templomban is megszólítjátok minden bajaitokban: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben…” Jó helyre esnek kéréseitek, mert az Ő mindentudása a legjobban szervezett hivatal, semmi kérés el nem vesz. Nem írják reá, hogy a kérés jogtalan, a kérelmező méltatlan vagy kimerült a költségvetés. Az atyai biztatásnak ez a hangszerelése: „Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek”, „Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen” (Jn 16,23–24).

Az Isten gondoskodása nem megalázó borravaló, sem nem részeg ember bőkezűsége, aki – mint mondjátok – odaadná az ingét is, hanem az előrelátó, bölcs atyáé, aki semmit se tesz veletek, ami rossz vagy károtokra válik.

Tanúságot tesztek Jézus Krisztus mellett, aki belépett az emberiség történetébe és „mindenben hasonló lett hozzánk, kivéve a bűnt”. Ha nem lehet a világ letagadása nélkül mellőzni az Atyát, úgy emberségünk és földi útjaink megrendülése nélkül nem tudjuk kiiktatni a történelmünkből ezt az egy személyt, aki egyszerre Isten és ember. Megváltásában szenvedő, feltámadásában legyőzhetetlen testvér és vezér.

Flamand földön, hollandiai Maastrichtban s már teljesen megfeketedve őriznek egy úti fakeresztet. Ismerték és megcsodálták már a kalandozó magyarok is ezer esztendővel ezelőtt. Kölnből és Aachenből kijártak hozzá hódolni, bár a kereszténységből még keveset értettek. Jézus teste fölött a Pilátus felírása mellé fába vésték ezt a mondatot: „Aki jobban szeret, mint én, azt te is jobban szeretheted, mint engem!” Nahát ezért ragaszkodunk hozzá mi is. Ezért nem tudnak elszakadni tőle a népek, mert tőle örökölte a világ a tiszta szeretet törvényét. A keresztről hirdette ki Isten a szeretet legsikerültebb mintáját: „Úgy szerette az Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érette!”

Hoztuk és adjuk a bérmálásban a Szentlelket, hogy mindig eszetekbe juttassa mindazt, amit tanított nektek Jézus. Nemcsak a cipőnk, ruhánk, arcunk lehet poros és szennyes, hanem a lelkünk is. Belekeserednénk magunk és mások mosdatlanságába, azért mos tisztára minket a Szentlélek a hét szentségben. Feldíszít Isten gyermekeivé a kegyelmeivel, felszerel adományaival és ajándékaival. Megerősít igaz emberi és hitbeli életre.

Nincs a világnak olyan győzelmi dala, bátorító indulója, mint ami annyiszor felhangzik imáinkban, liturgiánkban: „Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek”, és sohase tudok semmire helyeselni olyan igazán, mint amikor felelitek: „Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.”

(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, II. kötet, Bérmálási beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 105–108. old.)

A kép forrása: Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség (ersekseg.ro)


Jakab Antal püspök beszédválogatásának online közlését 2024-ben, a hitvalló főpásztor börtönből való szabadulásának 60. évfordulója alkalmából folytatjuk: ebben az évben elérhetővé teszünk a világhálón 60 olyan beszédet, amelyet korábban csak nyomtatott könyvkiadványban érhettek el az érdeklődők. A program a Keresztény Jövőnkért Alapítvány szervezésében és koordinálásával, a Jakab Antal 60 című komplex program részeként valósul meg. Az előkészítési, szerkesztési és tartalomfeltöltési munkafolyamathoz, valamint az informatikaiháttér-feltételek biztosításához a Bethlen Gábor Alap nyújtott támogatást.