Tisztelendő Testvérek, Kedves Hívek és Gyászoló Rokonok! Két hónappal ezelőtt voltam utoljára Assisiben, Szent Ferenc szülővárosában. Negyvenhét év után nagy kívánsággal mentem fel a szűk vicolón a San Rufino templomába, ahol Szent Ferenc a püspök és édesapja előtt levetette minden ruháit édesapja nagy tanulságára, hogy mindent, még a vér szerinti családját is végleg elhagyta. Chesterton, korunk nagy írója Szent Ferenc életrajzát azzal fejezi be, hogy a haldokló szent levetette ismét minden ruháját, kiterítette magát a csupasz kőpadlóra és hátrahagyta a világnak feledhetetlen végrendeletét: „Semmim sincs és magam is semmi vagyok!”
A templomból kijövet elgondolkoztatott, hogy ennek a senkinek és semminek szülőhelyére és stigmái helyére úgy tódul a mai materialista, a jómódba beleszédült világ, hogy kilométer hosszan nem találni parkolóhelyet az egymást szorosan követő autóknak. Mintha érezne valamit a világ, hogy
a népek megváltása csak azoktól várható, akik maguknak semmit se kívánnak, de másokért az életüket is feláldozzák.
Testvéreim! Hajdú Leánder testi maradványai körül gyűltünk össze végső tisztességre. Testének feltámasztása úgy, mint lelkének helye is a szentek megdicsőült körében, az Úristenre tartozik. De
az örökség, amelyet ragyogó papi, szerzetesi és emberi erényeivel nekünk hátrahagyott, az drága örökségünk.
Életében a bölcsesség Lelke diktálta a maga tetteit és másoknak adott tanácsait, tanításait. Szavai mögött emberi érezhető közelségben volt a szeretet erényének forrósága, amely átsütött a hang szép rezonanciáján. Evangéliumi tettek által lett rendjének büszkesége, egyházmegyénk fénylő csillaga, papságunk legjobb testvére. Gyászszertartásunk, imáink is csak azt akarják mondani ma, hogy kihűlt teste fölötti gyászunk a jövőben változzon át az ő közbenjáró készségének örömeivé. Hogy általa meghallgasson minket az Isten. Az angyalok türelmével viselt hosszú szenvedésével végezte életét, s már ezzel is hozzásimult Megváltó Krisztusához. Lehet jogcíme ahhoz, hogy közbenjárjon.
Csupán ebben az évben a már nagyon kevés ferences atyák közül is a harmadikat temetjük. Amikor az egyházmegyénkben végzett értékes munkájukat az élőknek megköszönjük, a gyászoló rokonokkal együtt részvétünket kifejezzük, az Úristent kérjük, hogy ne hagyja el őket és örömükre, üdvösségükre irányítsa a sorsukat.
A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 450–451. old.
Fénykép: Pixabay
Jakab Antal beszédválogatásának online közléséhez 2023-ban a Csornai Premontrei Apátság, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, egy neve elhallgatását kérő magánszemély és a Bethlen Gábor Alap nyújtott támogatást. Köszönjük!
