Tisztelendő Testvérek, Kedves Gyászoló Rokonság és Hívek! Elhangzott a hazahívó Mennyei ajkairól a szó: „Jöjj hűséges és jó szolgám, aki a kevésben hűséges voltál, menj be urad örömébe!”
Hisszük, hogy József testvérünkkel szaporodott az Égben a diadalmas Egyház, és ennek nyomán a legtermészetesebb volna, ha szíveinkben is megdobbanna az ő örömének visszhangja.
De mi emberek vagyunk, a küzdő Egyházhoz tartozunk, a földön lakunk, amely az első emberpár óta sohase találta meg egyensúlyát, nyugodtságát, s mi olyan időknek vagyunk kortársai, amikor a föld tele van belső, robbanékony vulkánokkal.
Akinek végső tisztességére összegyűltünk, maga volt a nyugodtság és a jóban való biztonság.
Végrendeletében lakatot tett dicsérő szavaink elébe. Éppen azért – és ismerve az emberi tökéletesség kezdő és végső határait – inkább kérünk Tőle.
Járjon közben a Bölcsesség Lelkénél, hogy adja meg nekünk a komoly gondolkozás, a munkakötelezettség, a munkában való kitartás, a jó követésében való szilárdság, s amikor már mindent megtettünk, ami az Istennek kedves, embereknek hasznos, az emberségünkhöz egyedül méltó arányérzéket, s ami ebből születik, a jól végzett munka mellé a keresztény alázatosságot.
Istennek élt, Istennek halt meg, s Istennek fog feltámadni.
A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 443. old.
Fénykép: Pixabay
Jakab Antal beszédválogatásának online közléséhez 2023-ban a Csornai Premontrei Apátság, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, egy neve elhallgatását kérő magánszemély és a Bethlen Gábor Alap nyújtott támogatást. Köszönjük!
