Tisztelendő Testvérek, Szeretett Jó Hívek! Ez az élettől megkoptatott, őszbefordult hajú társaság ma itt és előttetek 50 éves papságának emlékezésére és számadására gyűlt össze. 1934-ben, amikor őket a boldogemlékű Mailáth püspök pappá szentelte, 14-en voltak. Közülük egy se lett hűtlen hivatásához. Öten már jelentkeztek Mesterük és Bírájuk, Jézus Krisztus előtt. Akik még egy ideig itt maradtak, egy kivételével, akit az Úristen látása nagy gyengeségével tett próbára, mind a lelkipásztori magasztos hivatásukat teljesítik, bár közülük a legfiatalabb is meghaladta a 72 éves kort.
Ezek a száraz biográfiai adatok, de maga a gazdag papi élet más jeligén született, és más vágyak, más feladatok is lelkesítették az évek számait.
Az egyik kollégánk a nevezetes évfordulóra fiatalos frissességgel érkezett, és jelét adva, hogy a lobogó lelki tűz gazdag papi életének még ma is hajtó melege, Prohászka püspököt idézte: „Tele van a szívem mézzel és ajkam csókkal, szentmiséről jövök!” Többen közülük éltek éveket, amikor kenyér és bor nélkül, száraz volt a miséjük, keserű a szívük és észrevétlen maradt Krisztusnak a szenvedések és próbák enyhítésére küldött csókja. Ugyancsak Prohászka jóval később megmondotta: „Ötven év hosszú út: erre az útra az ég napsugara és árnyéka vetődött, de rátűzött annak a felsőbb életnek a tüze is, és Isten sok, végtelen kegyelme.”
Felszentelés előtt még így zsoltároztak: „Sóvárogva vágyakozik lelkem az Úr udvarába. Ujjongva eped szívem és testem az élő Isten után” (Zsolt 83,4). Primíciára arra a dallammal indultak: „Örvendettem, mert azt hallottam: az Úr Házába megyünk” (Zsolt 121,1). Amikor elindultak az első miséjük templomába, így léptek be ifjúságuk templomába: „Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajta, hogy dicsérjem az Urat” (Zsolt 117).
Hogy az utat az apostoli lelkesedéssel járták, gyarló embereknél szokásos, de mégis megfontolandó jele, hogy egy közülük pápai prelátus, kettő kanonok, három főesperes és kettő esperes. Mégis talán egy sincs közöttük, aki meg volna elégedve múltjával, munkájával, s ma ne az Isten irgalmára gondolna, aki őt a szent papi hivatásra felmagasztalta, de aki számon is fogja kérni minden napért, minden tettért és mulasztásért.
És Egyházunk még mindig minőségi lelkipásztori munkát vár tőlük. Ezért most imádkozzunk értük, hogy a jó szándékhoz és áldozathoz adja meg a testi erőt, szellemi képességet, a lélek bátorságát és derűjét, legyenek Szent Péter és Pál vezérletével tovább is jó apostolok.
(A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 443–444. old.
Az illuszráció forrása: Pixabay)