Jakab Antal beszéde Gyulafehérváron a Teológián Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek látogatása alkalmával, 1990. február 24-én

Főméltóságú Bíboros, Prímás, Érsek Úr! Mély tisztelettel és szeretettel köszöntjük Eminenciádat itt a saját történelmébe beleöregedett épületben, ahol még mindig négy egyházmegye ifjúsága a jövő reményében frissen készül az örömhír, az evangélium hirdetésére.

Isten és ember tetszésére szerelt itt minden hang, tett és gondolat.

Ezért Eminenciád is hazaérkezett a saját gondjai közé. Ismerősként érkezett, nemcsak úgy, mint Egyházunk legfőbb testületének tagja vagy közös múltunk Esztergomának érseke, hanem mint a szeretet kiáradó jócselekedeteinek kiáradó lelke és keze, amely a híveink mindegyikéhez is elért biztató simogatásával. Ezek a fiatalok mind tanúi a segélyadományok bőségének, mert az intézetünk irányításával jutottak el a szeretet meglepetései a megajándékozottakhoz.

Volt idő és kétszáz évig tartott, hogy e falak siratták papnövendékeiket, mert csak itt-ott szétszórtan voltak és nem itthon. A nehéz korszakban jött Pázmány, a nagy prímás-érsek, ránézett a török protektorátus siralmas állapotára, és a nagyszombati egyetemen gazdag alapítványt tett az erdélyi fiatalok számára, hogy mint papok visszatérjenek népük közé. 1620 és 1691 között jelessé váltak közülük sokan. A tizenkettő közül, akiket püspökként akartak hazaküldeni, Szentandrásy István, Pálfalvi János, Simándi István, Szentgyörgyi Ferenc, Szenttamásy Máté nevükkel is bizonyítják, hogy Erdély szülöttei. De olyan komoly volt a besztercei 1610. évi diéta (országgyűlés – a szerk.) törvénye: „Catholici episcopum ne habeant!”, hogy a mindenkori esztergomi érsek és császári udvar minden támogatásával juthattak el Gyula városába.

Voltak itt bíborosi emlékek is, az Alvincen lekaszabolt Martinuzzi György kancellár, a csíkszentdomokosi határban meggyilkolt Báthori Endre fejedelem, és akit innen áthelyezve Nagyváradra kreáltak bíborossá, Haynald Lajos.

Voltunk fejedelemségnek is székhelye és magva s most még mindig itt vagyunk egész emberségünkkel és bátorságunkkal.

Ezen a hosszú lépésektől is rögös, ritka úton jutott el Eminenciád is hozzánk és lett számunkra e nap főesemény.

A megújuló Egyházunk stílusában akart velünk találkozni az Eucharisztia ünneplésében, mert

rangosabb meghívást senki sem adhat az embernek, mint aki az utolsó vacsora termébe gyűjti a gyermekeit.

Ma különösen kell hogy az Isten velünk legyen és megáldjon minket.

Ezért köszöntjük Eminenciádat úgy, mint az Úr Jézus küldöttét és apostolát: „Áldott, aki az Úr nevében jön!”, s legyen hozsanna érette az Istennek a magasságban.

(Forrás: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 457–458. old.)


Jakab Antal beszédválogatásának online közléséhez a Csornai Premontrei Apátság, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, egy neve elhallgatását kérő magánszemély és a Bethlen Gábor Alap nyújtott támogatást. Köszönjük!