Jakab Antal beszéde Gyulafehérváron, 1983. december 24-én, az éjféli misén

Lukácsovits Magda alkotása (pasztell, 1963)

Tisztelendő Testvérek, Kedves Jó Híveim! A papnevelő intézetben már megünnepeltük bibliás képekben, öltözetekben és nyelvezetben a Megváltó születését, akit szeretünk ebben az ünnepkörben Kis Jézusnak nevezni. De már a rögtönzött színpadon történtek és a közönség között ott volt a nagy különbség, nemcsak az öltözetet tekintve, hanem főképpen a gondolatvilágban. A színpadon a gyermeki egyszerűségek mesevilága s a növendékek, közönség lelkében a mai idők nehéz gondjai. De valahogy mégis sikerült az éjféli miséig a hagyományos isteni színjátékkal és annak nagy tartalmával megéreztetni, hogy már velünk van az Emmanuel, és összehangolni gondolatainkat, lelkünket.

Az Úr Jézus nemcsak önmagáról, de az egész Szentháromságról értette, amit mondott, hogy: „Másak az én gondolataim és másak a ti gondolataitok.” Az ember még bíborba öltözve és aranykoronával a fején is lehet semmirevaló, hitvány orgyilkos, gonosztevő.

Az Isten a legegyszerűbb külső formáiban is magával hordja mindenhatóságának és szentségének tulajdonságait és ragyogó jeleit.

Miután a teljes boldogsággal visszaélő ősszülőket a paradicsomból kikergette, testi alakban legelőször Ábrahám sátránál jelent meg az Isten kíséretével együtt, Mambre völgyében. Ábrahám még hontalan volt ezen a földön, nemrég hagyta el Uhr városát, s útban van a honalapítás felé. A Teremtés könyve a 18. fejezet 1–5. verseiben írja le ezt az egyszerű találkozást. A sátor alatt történik a lakoma, a vendéglátás tisztessége, de nagyon is egyszerű étrenddel. Csak az Isten műve nagy, mert kijelenti, hogy a terméketlen Sárának, öregkora ellenére, fia születik. A bejelentést Sára annyira képtelenségnek tartja, hogy csúfondárosan kuncog tőle a sátorban. Ilyen váratlan bejelentés a Sámson születése, vagy a Sámuelé is, ugyancsak öreg szülőktől. De az egyik Izraelnek félelmetes vezére, a másik nemcsak bírája a népnek, de prófétája is az Istennek.

Jézus születését Keresztelő Szent János születése előzi meg néhány hónappal, s közöttük titokzatos párhuzamok vannak. Zakariás megnémul hitetlenségében, amikor az angyal a fiú születését bejelenti. Erzsébet már állapotos, de idegenek előtt titkolja még a kicsattanó örömét is, pedig az ígéretben az is benne volt, a születendő gyermek fogja az apák szívét a fiaikéhoz fordítani. Jézus születését is angyal jelenti be, s Mária meglepődik, mert férfit nem ismert, de a kinyilatkoztatásra, hogy a Szentlélek által történik, kimondja a világ legdöntőbb „Igen” feleletét: „Legyen nekem a Te igéd szerint.” S mert ezekre a szavakra az Istenfia vesz lakást az ő méhében, megszűnik minden bizonytalanság, és ártatlanságának tudatában természetesnek veszi Erzsébet ajkáról a jövendölést: „Íme, mostantól fogva boldognak mondnak minden nemzetségek!” Sőt elzendül ajkáról a földön legszebb diadalmas ének, a Magnificat. Hiába vitatkoznak a vendégek, hogy ilyen név nincs az egész rokonságban, Zakariás leírja táblára: „János az ő neve!” Máriának is már a bejelentésnél diktálják: „Nevét Jézusnak hívod, nagy lesz ő és az Istenfiának fogják hívni!” Hiába öltözött János szőrruhába s táplálkozott sáskákkal és vadmézzel, mégis Jézus maga mondja: „Nem született asszonytól nagyobb próféta Jánosnál.” Jézus az édesanyja szőtte egyszerű köntösben járt, s vándormódra, mint akinek nincs ahová a fejét lehajtania, mégis róla mondják: „Soha ember így nem szólott.” Három rövid esztendei működés után, amely végig a teljes egyszerűség formájában megy végbe, még ha annyiféle csoda kísérte is, végül nemcsak Pilátus kérdi, de vallja a nép maga is: „Valóban király vagy te.”

Szeretett Jó Hívek! Nekünk, s mindenkinek a világon, még a nem keresztényeknek, nem hívőknek is, azért olyan kedves a karácsony minden meseszerűségeivel, feldíszített fáival, ajándékozó kedvével, mert akit a pásztorok rosszul szabott bundáikban, szegényes gondolkozásukkal és kissé megzavarodottan, az emberiség nevében először köszöntöttek a betlehemi istállóban, s róla az angyaloktól átvett örömhírt hozták: „Nagy örömet hirdetek nektek. Megszületett a Megváltó Dávid városában”, azt jelentette, a Messiás megérkezett. Ezt az örömüzenetet az emberiség a pásztoroktól átvette.

A Kis Jézus pedig, akit kétezer év óta olyan nagy örömmel ünnepelünk, azóta annyira megnőtt, hogy nem fér el a történelem emberi arányaiban. Az évezredek alatt semmit sem veszített friss bájosságából, és az emberiség értékelésében, tetteivel kinőtte magát olyan hatalmassággá, hogy már csak a Péter vallomása illik reá: „Te vagy Krisztus, az Élő Isten Fia!”

Amint a látogatáskor Szent Erzsébet méhében a magzat megszabadult az eredeti bűntől, azóta mindenki, akinek van bátorsága és egyenessége hozzá egészen közel férkőzni, nemcsak az eredeti bűntől szabadulhat meg, de az Oltáriszentségben úgy fogadhatja Krisztust magához, amint Mária az áldott méhében. Aki pedig megérkezett, úgy eltölti a gyarló embert a Szentlélek kegyelmeivel, hogy egész szépségében ragyog le róla, bármilyen egyszerű ruhába is lenne öltözve, hogy az Isten gyermeke. Az Isten leszállt a földre, hogy családjává tegye az egész emberiséget, és neve ezért Emmanuel, vagyis Velünk az Isten, s az ember már hiába fitogtatja minden művész mutatványaival, hogy elhagyta az Istent, mert az Isten már senkit el nem hagyhat, hiszen a beteljesedett jövendölés szerint Ő váltotta meg a világot, s nyilván nem is adja ki azt a kezéből.

Ez a mi karácsonyunk rangja és nagy szerencséje, hogy míg élünk, az Istené vagyunk, s ha meghalunk is, az övéi maradunk, mert egész életünkön át ezért van velünk a Kis Jézusban a hatalmas Isten, s azt készítgeti, hogy hazaküldhessen minket az igazi otthonba, a Mennyei Atyához az Égbe.

Ha ez így van, s másként nem is lehet, induljunk el Jézus evangéliumának útján, az egyetlenen, amely még járható, s amelyen elérhetjük az angyali ének ígéretét: „Békesség a földön a jóakaratú embereknek.”

A szöveg forrása: Jakab Antal püspök szentbeszédei, I. kötet, Alkalmi beszédek. Új Misszió Alapítvány, Miskolc, 2016, 181–183. old.


Jakab Antal beszédválogatásának online közléséhez a Csornai Premontrei Apátság, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya, egy neve elhallgatását kérő magánszemély és a Bethlen Gábor Alap nyújtott támogatást. Köszönjük!